A múltkor már ajánlottam nektek programokat Göttingenben és környékén (Max és Móric, a két átokfajzatnak, illetve a világ egyik első képregényrajzolójának, Wilhelm Buschnak szentelt múzeumot ITT, Jenz Sielmann, a német David Attenborough természetvédelmi parkját ITT, és magát Göttingen városát ITT). Ezúttal két múzeumot hoztam, hátha tényleg arrafelé sodor a szél (vagy egy jó kis karácsonyi vásár!)
A Göttingen egyetem Forum Wissen múzeuma (mely a a pályaudvar mellett áll) ingyenesen látogatható. Kissé filozófikus megközelítése a tudományoknak, helyenként egy olyan tanuló feleletére emlékeztet, aki roppant okos és kreatív, ám idő hiányában kizárólag a tartalomjegyzéket olvasta, a hiányosságait most magabiztos kiállással és jól csengő konyhabölcsességekkel pótolja ki.
Ilyen például az a terem, amely a csupán egy fél tucat kiállított tárgyat tartalmaz (köztük egy üvegbe zárt állatka magzatot), az üres polcok a még felfedezésre váró világokat szimbolizálják.
Azonban vannak nagyon izgalmas epizódjai is a kiállításnak! Már alapból a témafelvetés is gondolatébresztő: hogyan jön létre a tudás? Mi az, amit elfogadunk annak, és mi az, amiben kételkedünk? Kiknek háttér munkája van abban, ami tudással jelenleg rendelkezünk? Mivé tesz minket a tudás? Hatalmat nyerünk vele, magunkat fejlesztjük vagy mások kirekesztésére használjuk a tudás intézményeit?
Ott van e kérdések illusztrálására már rögtön a bejáratnál a matematikus David Hilbert pórul járt kobakja: 2009. június 17-én többezer diák tüntetett a magas tandíjak ellen, ám mivel nem értek el eredményt, estefelé páran betörtek az Aulába, majd a protestálás hevében összefújták festékkel, végül kihajították az ablakon Hilbert szobrának fejét… mely most a Forumban kiállítva hivatott demonstrálni: egy eseménynek több féle igazsága létezhet, ez esetben megfér egyetlen főn a vandalizmus vádja és az igazságért folytatott küzdelem.
Engem azonban leginkább az indiai intelligencia teszt és az arra adott válaszok nyűgöztek le. A kutatókat először megdöbbentette, hogy a szegény indiai falvakban a gyerekek sokkal rosszabbul teljesítettek a teszteken, mint az európai gyerekek, ám aztán hamar kiderült, a kognitív készségeikben valójában a szervezetük súlyos vashiánya jelentett akadályt. Ezt először vassal pótolt sóval igyekeztek ellensúlyozni, majd fémtálcákat rendszeresítettek, melyekből a gyerekek az iskolai ebédet elfogyaszthatták. Végül készítettek egy vas halacskát, amit az ételbe rakhattak a gyerekek, és Kambodzsában már jól működő gyakorlat volt. Igen ám, de kiderült, a javarészt vegetáriánus lakosok nem szívesen tettek halat még vas formában sem az ételükbe, így végül megszületett végső megoldásnak a vasból készült, dizájner tulsi levél.
A másik kiállítást nem csak a történelmi érdeklődésűek figyelmébe ajánlanám, de ők imádni fogják az eichfeldi határterület múzeumot, mely 1000 négyzetméteren mutatja be különböző megközelítéssel Németország kettéválasztásának valóságát. Ha igazán mélyen érdekel a téma, akkor a kiállított tárgyakon felül a médiatárban 500 anyag közül válogathatsz, melyek között bőségesen akadnak tanúk személyes vallomásai, és privát felvételek is. De nem csak a civilek fájdalmát ismerheted meg, hanem a határt őrző katonák mindennapjaiba is beleláthatsz. A belépő 4 euró, de 25-30 euróért vezetett túrára is be lehet fizetni (német, illetve angol és francia nyelven). (További infók ITT.)
(Az utazásomat a Germany Travel támogatta.)
