Göttingen városa engem arra emlékeztet, mintha a dédnagymama lakását megörökölné a dédunoka, ám a család ragaszkodik a régi bútorokhoz, a szekreterhez, vitrinhez és sparhelthez, így keveredik e német egyetemi városban is a patina a fiatalos hévvel.

A többszáz éves, fakazettás házak tövében fánkozó és dönerező, a falakat itt-ott felfújt alkotások dekorálják.

Ütött-kopott bringák tömkelege parkol az utcákon, Carl Friedrich Gauss, a híres német matematikus szoborkezébe pedig gyakran kerül egy üveg ital annak ellenére, hogy három méter magasan helyezkedik el, szóval nem könnyű megmászni a matematika fejedelmét.

Amúgy könnyedén belefuthatsz még október közepén is valami gólyás csapatépítő megmozdulásba, melyeknek szemmel láthatóan elengedhetetlen eleme egy rekesz sör.
A város átlagéletkora alig több, mint negyven, ugyanis a 126.000 lakosból 27 ezer diák.
Az embernek, ha német kiruccanásban gondolkodik, talán nem jut elsőre eszébe a német egyetemi város, de hát azért vagyok itt, hogy segítsek!

Mondok pár programötletet, mivel lehet eltölteni egy hosszúhétvégét a városban, amely a frankfurti reptérről mindössze két órára van vonattal, és ez nem MÁV, szóval lehet rá nyugodtan mérget venni.

Tavaly december elején látogattam először ide, amikor javában pörögtek a karácsonyi vásárok, amik elképesztően hangulatosak. Ne egy Bazilikás túlzsúfolt, turistás, pofátlanul leraboló cuccot képzelj el! Inkább egy békés hömpölygést, ahol nem vág a dologházba, ha veszel egy tálka curry wurstot, forralt bort, flammkuchent (azaz tejfölös, hagymás, időnként füstöltlazacos, de mégis inkább szalonnás lepényt), meg hozzá pár kézműves terméket a családnak.
De persze a vásári streetfoodon kívül is van egy csomó német étel, amit egyszerűen muszáj végigenni.
Nekem nagy kedvencem a sajtos nokedli ropogós sült hagymával megszórva (barátainak Käsesp

A német krumplisaláta (ecetesen, de majonézesen is) bratwursttal klassz kis streetfood egy könnyű (hát ugye, kinek mi a könnyű…) ebéd gyanánt. A több, mint 100 éves Bratwurst Glöckle nevezetű egységről onnan is tudhatod, hogy jó, mert a helyi lakosok egymásnak adják a kilincset.

Ha lefojtanád valami édessel, akkor a szomszédos pékséget ajánlom, a kávéjuk német (azaz hosszú és híg), de a fahéjas almás pite mennyei. Ha viszont inkább olaszos presszót innál, akkor irány a Colosseum.
Bolond lennék nemet mondani az almapüré társaságában érkező Kaiserschmarrn-ra (avagy császármorzsára), hiszen nem szeretném épp az erről való lemondást megbánni majd a halálos ágyamon.

A szerintem igen mókás nevű Zum Szültenbürgerbe érdemes asztalt foglalni, mert a hatalmas adag rántott húsok és csülkök bizony úgy vonzzák a népeket, mint a mágnes.
Ha a flammkuchenre fennéd a fogad, akkor Németország legtöbbet csókolt lánya mellett lévő Bullerjahn-ban adnak kifejezetten jó lazacosat.
(Gänseliesel - azaz a libás Lizi - egy 1901-ben állított szökőkút, amit a frissen diplomázott diákok ünneplésképpen meg szoktak csókolni, a tiltás, és a metoo mozgalmak ellenére is.)

Végül pedig hadd ajánljam figyelmedbe a Kartoffelhaus-t, ha nem is a kiválósága vagy a kiszolgálás gyorsasága, de az out-of-the-box gondolkodásáért, főleg, ha elkötelezett kolompér rajongó vagy! Itt aztán ehetsz krumplit burgonyával, földialmát svábtökkel, keverheted a grulyát pityókával, mintha nem lenne holnap, ezzel is főt hajtva a német kompér-rajongás előtt. Álljon itt példaként ez a fúziós érdekesség, a Kartoffelburger, ahol a bucit rösztire cserélték, majd nem torpantak itt meg, nem bizony! Meneteltek büszkén előre Krumpliland irányába, és köretnek rósejbnit is halmoztak a tányérra.

Az elkövetkező napokban mondok még programötleteket Göttingen és környékén, de előre szólok: jövő vasárnapra már meglesz a repjegyfogalásod Frankfurtba. (Ja, és temérdek apró butik és boltocska van, szóval üres bőrönddel érkezz!)
(Az utazásomat a Germany Travel támogatta.)