Köszönöm ezt az írást! Teljesen olyan, mintha én írtam volna. Annyi a különbség, hogy bennem még nincs meg az az erő, ami az alkohol elengedését engedi… illetve tudom, hogy megvan csak még úgy tűnik nem mentem el a szélére. (37 éves 2 gyerekes anya)
Csak most jutottam el eddig az írásig. Először is, gratulálok! :-) Letenni nehéz, de utána egyre könnyebb lesz, ahogy az idő halad. Tudom, én már több mint 16 éve nem iszom. És ma már egyáltalán nem is hiányzik.
Alkoholista családból származom, bennem is bennem van a függőségre való hajlam. 17 éves koromtól ittam, 24 éves koromra eljutottam a “kétnaponta egy üveg vodka esténként” állapotig. Az akkori párkapcsolatom is majdnem ráment, a volt párom is alkoholista családból származott és ő egyáltalán nem ivott, gyűlölte, ha ittam.
Aztán megszülettek a gyerekeim. Kicsik voltak még, amikor elváltunk. Egyszerre szakadt minden a nyakamba. Persze, hogy kellett esténként az 1-2-3 pohár bor, feles, bármi. Egészen addig az éjszakáig…
A lányom kruppos, 1 éves korában jött ki. Kb. 3 éves korában egy szép nyári este lefektettem őket, aztán megittam két felest. És a lányom egy óra múlva a semmiből kapott egy kruppos rohamot. Nem tudtam mást tenni, úgy, ahogy voltam, kocsiba be mind a két gyereket, az fiamat leadtam az apjánál, a lányommal ügyelet, Bethesda. Vérvétel, maszkon párás lélegeztetés, kérdezősködő orvosok, nővérek, síró, fuldokló gyerek – és bennem még mindig ott volt a 2 pálinka.
Attól az éjszakától fogva soha többet nem ittam. Rájöttem, hogy nem tehetem meg. Felelős vagy két életért és sosem lehet tudni, egy kruppos roham mikor jön elő.
Ma már eszembe se jut. Vannak nagyon jó alkoholmentes italok, még Törley pezsgő is, azok jöhetnek, de az alkoholt nem kívánom. És nagyon örülök ennek.
Az meg, hogy ki mit szól hozzá? Nem érdekel. Aki bunkó, azzal nem foglalkozom, de az ismerőseim nagy része igen jól fogadta (még olyan is volt, aki egy buli előtt megkérdezte, hogy attól, hogy nem iszom, nem zavar-e, ha ők igen? Mondtam, hogy egyáltalán nem és komolyan meghatódtam a kérdésen)
A családunkban, barátaim között én vagyok az örökös designated driver. Bármikor kocsiba tudok ülni és ez jó érzés. Ha a lányom (aki már 18 éves) hajnali 2kor akar hazajönni egy buliból, inkább elmegyek érte kocsival, mint hogy olyankor tömegközlekedjen és ez is jól esik. Rá kellett jönnöm, rengeteg előnye van, ha absztinens az ember. Sokkal több, mint annak volt, amikor ittam…
Szóval hajrá, Borcsa!!! :-)
Nagyon köszönöm, hogy kiállsz ezzel, és hogy leírtad a részleteket. Hasonló, két kiskamaszos, házas magányos esti rutinhoz kötődő napi betevő pohár bort tettem le. Két évvel ezelőtt, adventkor, miután hirtelen láttam az öregedzlt és elgyötörtséget az arcomon, és reggel a rádióban az alkoholizmus fajtáiról beszélő pszichológus “megküzdés” kategóriája felnyitotta a szemem. Gratulálok!
Komolyan mondom, hogy ezt az írást nagyon köszönöm, felkavaró és felszabadító. Én nem iszom. Sosem. Nem a problémáim miatt ittam, mint te, hanem fordítva: a problémáim miatt nem ittam. A problémáim miatt nem ittam, mert úgy éreztem, annyira súlyosak, hogy legalább az ital ne legyen. És végigolvasva a te történetedet, úgy érzem, hogy nagyon jól tettem. Szeretettel és köszönettel: Miklós
20 hozzászólás
Köszönöm ezt az írást! Teljesen olyan, mintha én írtam volna. Annyi a különbség, hogy bennem még nincs meg az az erő, ami az alkohol elengedését engedi… illetve tudom, hogy megvan csak még úgy tűnik nem mentem el a szélére. (37 éves 2 gyerekes anya)
Csak most jutottam el eddig az írásig. Először is, gratulálok! :-) Letenni nehéz, de utána egyre könnyebb lesz, ahogy az idő halad. Tudom, én már több mint 16 éve nem iszom. És ma már egyáltalán nem is hiányzik.
Alkoholista családból származom, bennem is bennem van a függőségre való hajlam. 17 éves koromtól ittam, 24 éves koromra eljutottam a “kétnaponta egy üveg vodka esténként” állapotig. Az akkori párkapcsolatom is majdnem ráment, a volt párom is alkoholista családból származott és ő egyáltalán nem ivott, gyűlölte, ha ittam.
Aztán megszülettek a gyerekeim. Kicsik voltak még, amikor elváltunk. Egyszerre szakadt minden a nyakamba. Persze, hogy kellett esténként az 1-2-3 pohár bor, feles, bármi. Egészen addig az éjszakáig…
A lányom kruppos, 1 éves korában jött ki. Kb. 3 éves korában egy szép nyári este lefektettem őket, aztán megittam két felest. És a lányom egy óra múlva a semmiből kapott egy kruppos rohamot. Nem tudtam mást tenni, úgy, ahogy voltam, kocsiba be mind a két gyereket, az fiamat leadtam az apjánál, a lányommal ügyelet, Bethesda. Vérvétel, maszkon párás lélegeztetés, kérdezősködő orvosok, nővérek, síró, fuldokló gyerek – és bennem még mindig ott volt a 2 pálinka.
Attól az éjszakától fogva soha többet nem ittam. Rájöttem, hogy nem tehetem meg. Felelős vagy két életért és sosem lehet tudni, egy kruppos roham mikor jön elő.
Ma már eszembe se jut. Vannak nagyon jó alkoholmentes italok, még Törley pezsgő is, azok jöhetnek, de az alkoholt nem kívánom. És nagyon örülök ennek.
Az meg, hogy ki mit szól hozzá? Nem érdekel. Aki bunkó, azzal nem foglalkozom, de az ismerőseim nagy része igen jól fogadta (még olyan is volt, aki egy buli előtt megkérdezte, hogy attól, hogy nem iszom, nem zavar-e, ha ők igen? Mondtam, hogy egyáltalán nem és komolyan meghatódtam a kérdésen)
A családunkban, barátaim között én vagyok az örökös designated driver. Bármikor kocsiba tudok ülni és ez jó érzés. Ha a lányom (aki már 18 éves) hajnali 2kor akar hazajönni egy buliból, inkább elmegyek érte kocsival, mint hogy olyankor tömegközlekedjen és ez is jól esik. Rá kellett jönnöm, rengeteg előnye van, ha absztinens az ember. Sokkal több, mint annak volt, amikor ittam…
Szóval hajrá, Borcsa!!! :-)
Nagyon köszönöm, hogy kiállsz ezzel, és hogy leírtad a részleteket. Hasonló, két kiskamaszos, házas magányos esti rutinhoz kötődő napi betevő pohár bort tettem le. Két évvel ezelőtt, adventkor, miután hirtelen láttam az öregedzlt és elgyötörtséget az arcomon, és reggel a rádióban az alkoholizmus fajtáiról beszélő pszichológus “megküzdés” kategóriája felnyitotta a szemem. Gratulálok!
Komolyan mondom, hogy ezt az írást nagyon köszönöm, felkavaró és felszabadító. Én nem iszom. Sosem. Nem a problémáim miatt ittam, mint te, hanem fordítva: a problémáim miatt nem ittam. A problémáim miatt nem ittam, mert úgy éreztem, annyira súlyosak, hogy legalább az ital ne legyen. És végigolvasva a te történetedet, úgy érzem, hogy nagyon jól tettem. Szeretettel és köszönettel: Miklós
Ajánlom szeretettel: https://apaanyapia.hu/konyv-apa-anya-pia-2/