Gratulálok, nagy teljesítmény és most már értem, amit kb 200 napja nem értettem.
Én 18 éves korom óta nem iszom alkoholt. Kezdetben azért, mert vezetni jobban szerettem, mint inni, aztán néhány év múlva, amikor szerettem volna társasági ivó lenni, rájöttem, hogy nem ízlik. Semelyik. Néha belefutok kérdésekbe, hogy “de szilveszterkor se?” “de koktélt se?” Aztán 20 másodperccel később már nem téma, nem érdekes. Ahogy a vega, vegán, glutén vagy tojásmentes étkezés sem kelt már feltűnést.
Nekem a dohányzás elhagyása volt kihívás. Aztán 5 éve magától értetődő módon hagytam el. Nekem is egy app számolta a napokat. Jó érzés volt figyelni, hogy nő a napok száma. Aztán elfelejtettem ránézni többé. Most 2063. napja fut a számláló. Biztos, hogy lesz olyan olvasód, aki ebből az írásból merít erőt. Mindenkinek örömteli rácsodálkozást az állhatatosságára!
Verjus fröccs!! Zseniális! Szerintem a sajtokat is feldobja!
Hatalmas, hatalmas ölelés. Több is.
Az egyik azért, amit tettél, amibe beleálltál, amit csinálsz minden egyes pillanatban.
A másik azért, amiért leírod, megosztod, kihangosítod.
Jaj mennyi nőt ismerek, akik belevalók, mint te, okosak, mint te, vagányak, mint te – de közben érzem, hogy pont ez a kettősség, a hozott sebek, traumák, családi minták, illetve közben a bevállalósság, a napi harcok, az önazonosság, a minden-igazságtalanságba való beleállás oda viszi őket, hogy azt érzik: kell már az az esti pohár bor, jár, megérdemlik. Nem is a bort, hanem azt, amit okoz bennük.
Én nem tudom ezt. Bennem rettegés van az alkoholtól, okkal. Sosem mertem lerészegedni, az enyhe becsiccsentésig jutottam el, kb kétszer életemben. Évente talán 2-3 alkalommal iszok ujjnyi Baileys-t vagy esetleg egy koktélt.
Oka van, talán kitalálható, hogy mi.
De… olyan erő van bennetek basszus!
Ismerek egy nőt. Ha nem ismerném ilyen rettenetesen közelről, nem hinném el.
73 évesen, 40 év után tette le a poharat. Tavaly történt, több, mint egy éve.
Fel sem fogja, milyen iszonyú erős, nem is érti, miért hívom Hősömnek.
Hiszek benne.
És hiszek benned is.
Erőt, örömet, büszkeséget kívánok neked.
köszönöm hogy helyettem szó szerint leírtad,én kb 9-10 éve jutottam el ide,szóval kibírható,ölelés
Nálunk többször feljött társaságban a téma. Én már vagy 3 éve nem iszom (terhesség, szoptatás) és nem hiányzik, korábban se csináltam sűrűn és a mértéket is szerintem tudtam tartani. Valahogy sohasem értettem, amikor valaki nem bírja ki. Vagy csak úgy megkívánja és bemegy a boltba hazafelé. A társaságunkban több olyan eset is előfordult, hogy “Én ma nem iszom, vezetek.” Aztán valahogy mégse bírta ki és vezetett helyette más. Mikor beszélgettünk erről én elmondtam a véleményem, hogy szerintem annak nincs egészséges viszonya az alkohollal, aki csak azért várja a hétvégét meg a bulit, mert akkor de jó lesz meginni egy koktélt. Igen, tök jó a koktél, de ha nem iszom is ugyanolyan jól érzem magam. És az sem egészséges, amikor valaki egymaga otthon csak úgy eliszogat egy üveg bort, mert jajj de hangulatos, meg jajj most ünneplek, jajj most szomorú vagyok, jajj most stresszelek. Annyira a hétköznapok és a kultúra része lett, hogy szinte fel se tűnik az embereknek, addig míg valaki nem fetreng részegen a hányásában az árokparton. Pedig az is alkoholista aki minden nap munka után csak egy doboz sört iszik meg és sohasem részeg. Az is függőség. De az szinte társadalmilag elfogadott. Nekem apukám is sokat ivott (és dohányzott), állandóan kerülgettük otthon az üvegeket. Meg addig mindenki nagyon nagy arc, amíg egy orvos meg nem kérdezi, hogy fogyaszt e alkoholt. Nagymamám is emlőrákkal kórházban azt mondta “alkalmanként” aztán minden nap lecsúszik egy feles és még vérvétel előtti nap is ivott, mert szülinap volt. De mivel csak egy pohár meg nem látszik úgy meg rajta ez nyilván nem gond. Nem tudom mikor lesz ez a “Köszi nem iszom semmit” menő. Mikor nem kap az ember 20 kérdést, mikor jön el az idő, mikor nem kell erőszakosan fél óra könyörgés után is elutasítanom a felest. Legrosszabb élményeim egyike, mikor egy kis társaságban addig erőszakoskodtak, hogy miért nem iszom meg a felest, amit elém tettek, amíg sírva el nem futottam, hogy én velük többet nem találkozom. Most is kérdezgetik. Szoptatás alatt miért nem iszom, nem árt az a gyereknek, van aki terhesség alatt is ezt mondta. Nekem nem létszükséglet, én ezen nem akarok aggódni mit kap ebből a gyerekem. Tényleg jó lenne egy olyan világban élni, ahol nem nyomasztanak ezzel a gyere igyál valamit mondattal. Legyen az az alap, hogy köszi nem kérek vagy elég csak egy pohárral.
20 hozzászólás
Gratulálok, nagy teljesítmény és most már értem, amit kb 200 napja nem értettem.
Én 18 éves korom óta nem iszom alkoholt. Kezdetben azért, mert vezetni jobban szerettem, mint inni, aztán néhány év múlva, amikor szerettem volna társasági ivó lenni, rájöttem, hogy nem ízlik. Semelyik. Néha belefutok kérdésekbe, hogy “de szilveszterkor se?” “de koktélt se?” Aztán 20 másodperccel később már nem téma, nem érdekes. Ahogy a vega, vegán, glutén vagy tojásmentes étkezés sem kelt már feltűnést.
Nekem a dohányzás elhagyása volt kihívás. Aztán 5 éve magától értetődő módon hagytam el. Nekem is egy app számolta a napokat. Jó érzés volt figyelni, hogy nő a napok száma. Aztán elfelejtettem ránézni többé. Most 2063. napja fut a számláló. Biztos, hogy lesz olyan olvasód, aki ebből az írásból merít erőt. Mindenkinek örömteli rácsodálkozást az állhatatosságára!
Verjus fröccs!! Zseniális! Szerintem a sajtokat is feldobja!
Hatalmas, hatalmas ölelés. Több is.
Az egyik azért, amit tettél, amibe beleálltál, amit csinálsz minden egyes pillanatban.
A másik azért, amiért leírod, megosztod, kihangosítod.
Jaj mennyi nőt ismerek, akik belevalók, mint te, okosak, mint te, vagányak, mint te – de közben érzem, hogy pont ez a kettősség, a hozott sebek, traumák, családi minták, illetve közben a bevállalósság, a napi harcok, az önazonosság, a minden-igazságtalanságba való beleállás oda viszi őket, hogy azt érzik: kell már az az esti pohár bor, jár, megérdemlik. Nem is a bort, hanem azt, amit okoz bennük.
Én nem tudom ezt. Bennem rettegés van az alkoholtól, okkal. Sosem mertem lerészegedni, az enyhe becsiccsentésig jutottam el, kb kétszer életemben. Évente talán 2-3 alkalommal iszok ujjnyi Baileys-t vagy esetleg egy koktélt.
Oka van, talán kitalálható, hogy mi.
De… olyan erő van bennetek basszus!
Ismerek egy nőt. Ha nem ismerném ilyen rettenetesen közelről, nem hinném el.
73 évesen, 40 év után tette le a poharat. Tavaly történt, több, mint egy éve.
Fel sem fogja, milyen iszonyú erős, nem is érti, miért hívom Hősömnek.
Hiszek benne.
És hiszek benned is.
Erőt, örömet, büszkeséget kívánok neked.
köszönöm hogy helyettem szó szerint leírtad,én kb 9-10 éve jutottam el ide,szóval kibírható,ölelés
Nálunk többször feljött társaságban a téma. Én már vagy 3 éve nem iszom (terhesség, szoptatás) és nem hiányzik, korábban se csináltam sűrűn és a mértéket is szerintem tudtam tartani. Valahogy sohasem értettem, amikor valaki nem bírja ki. Vagy csak úgy megkívánja és bemegy a boltba hazafelé. A társaságunkban több olyan eset is előfordult, hogy “Én ma nem iszom, vezetek.” Aztán valahogy mégse bírta ki és vezetett helyette más. Mikor beszélgettünk erről én elmondtam a véleményem, hogy szerintem annak nincs egészséges viszonya az alkohollal, aki csak azért várja a hétvégét meg a bulit, mert akkor de jó lesz meginni egy koktélt. Igen, tök jó a koktél, de ha nem iszom is ugyanolyan jól érzem magam. És az sem egészséges, amikor valaki egymaga otthon csak úgy eliszogat egy üveg bort, mert jajj de hangulatos, meg jajj most ünneplek, jajj most szomorú vagyok, jajj most stresszelek. Annyira a hétköznapok és a kultúra része lett, hogy szinte fel se tűnik az embereknek, addig míg valaki nem fetreng részegen a hányásában az árokparton. Pedig az is alkoholista aki minden nap munka után csak egy doboz sört iszik meg és sohasem részeg. Az is függőség. De az szinte társadalmilag elfogadott. Nekem apukám is sokat ivott (és dohányzott), állandóan kerülgettük otthon az üvegeket. Meg addig mindenki nagyon nagy arc, amíg egy orvos meg nem kérdezi, hogy fogyaszt e alkoholt. Nagymamám is emlőrákkal kórházban azt mondta “alkalmanként” aztán minden nap lecsúszik egy feles és még vérvétel előtti nap is ivott, mert szülinap volt. De mivel csak egy pohár meg nem látszik úgy meg rajta ez nyilván nem gond. Nem tudom mikor lesz ez a “Köszi nem iszom semmit” menő. Mikor nem kap az ember 20 kérdést, mikor jön el az idő, mikor nem kell erőszakosan fél óra könyörgés után is elutasítanom a felest. Legrosszabb élményeim egyike, mikor egy kis társaságban addig erőszakoskodtak, hogy miért nem iszom meg a felest, amit elém tettek, amíg sírva el nem futottam, hogy én velük többet nem találkozom. Most is kérdezgetik. Szoptatás alatt miért nem iszom, nem árt az a gyereknek, van aki terhesség alatt is ezt mondta. Nekem nem létszükséglet, én ezen nem akarok aggódni mit kap ebből a gyerekem. Tényleg jó lenne egy olyan világban élni, ahol nem nyomasztanak ezzel a gyere igyál valamit mondattal. Legyen az az alap, hogy köszi nem kérek vagy elég csak egy pohárral.