Kedves Borcsa és Anita!
Az ilyen megjegyzéstől hogy "“Sokkal jobbfej voltál, amikor ittál!” , nem a falnak kell
rohanni, hanem büszkének kell lenni! Jelzi, hogy visszakaptad az énedet, amelyet már nem az alkohol határoz meg!
Kedves Borcsa és Anita!
Az ilyen megjegyzéstől hogy "“Sokkal jobbfej voltál, amikor ittál!” , nem a falnak kell
rohanni, hanem büszkének kell lenni! Jelzi, hogy visszakaptad az énedet, amelyet már nem az alkohol határoz meg!
Kedves Borcsa! Én csak közvetve voltam érintett – a férjem masszívan alkoholizált tizenéven keresztül. Aztán úgy hozta az élet, hogy első fiú unokánk születése után meglátogatta őt a kórházban, majd a hazavezető 6 kilométeren minden egyes kocsmába betért. Gondolhatod… De akkor meghozta a döntést és azóta nem ivott alkoholt. Egy kortyot sem. Ennek 15 éve. Szóval hajrá, Borcsa! Te is meg tudod csinálni!
Kedves Borcsa!
Köszönöm, hogy felvállaltad ezt az egészet, mert szerintem nagyon sok embertársadnak segítesz, ahogy nekem is. Valóban nehéz, ahogy írod is, különösen azért, mert össztársadalmilag jóváhagyott és támogatott önsorsrontó szokásról van szó. “Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt”-szlogen helyett ma az “Igyál nyugodtan, addig se látod a problémákat!” lett a jelszó.
A kedvenc mondat pedig, amit én is sokszor megkapok a mai napig is az a “Sokkal jobbfej voltál, amikor ittál!” Ettől azért a falnak lehet rohanni.
4 hozzászólás
Kedves Borcsa és Anita!
Az ilyen megjegyzéstől hogy "“Sokkal jobbfej voltál, amikor ittál!” , nem a falnak kell
rohanni, hanem büszkének kell lenni! Jelzi, hogy visszakaptad az énedet, amelyet már nem az alkohol határoz meg!
Kedves Borcsa és Anita!
Az ilyen megjegyzéstől hogy "“Sokkal jobbfej voltál, amikor ittál!” , nem a falnak kell
rohanni, hanem büszkének kell lenni! Jelzi, hogy visszakaptad az énedet, amelyet már nem az alkohol határoz meg!
Kedves Borcsa! Én csak közvetve voltam érintett – a férjem masszívan alkoholizált tizenéven keresztül. Aztán úgy hozta az élet, hogy első fiú unokánk születése után meglátogatta őt a kórházban, majd a hazavezető 6 kilométeren minden egyes kocsmába betért. Gondolhatod… De akkor meghozta a döntést és azóta nem ivott alkoholt. Egy kortyot sem. Ennek 15 éve. Szóval hajrá, Borcsa! Te is meg tudod csinálni!
Kedves Borcsa!
Köszönöm, hogy felvállaltad ezt az egészet, mert szerintem nagyon sok embertársadnak segítesz, ahogy nekem is. Valóban nehéz, ahogy írod is, különösen azért, mert össztársadalmilag jóváhagyott és támogatott önsorsrontó szokásról van szó. “Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt”-szlogen helyett ma az “Igyál nyugodtan, addig se látod a problémákat!” lett a jelszó.
A kedvenc mondat pedig, amit én is sokszor megkapok a mai napig is az a “Sokkal jobbfej voltál, amikor ittál!” Ettől azért a falnak lehet rohanni.