Titkosírás és kincskeresés, a világ legvagányabb nagymamája, nyár és kirándulás, no meg egy szövegláda kislány, akinek mindenről van pár izgalmas fun factje: ez a Balatoni nyomozás, a valaha volt legnépszerűbb regényem.
A múltkor elmeséltem, hogyan és miért írtam meg az úgynevezett „kalandos sorozatomnak” az első kötetét, a Bűntény a Dunán című ifjúsági regényt. Szerettem volna, ha egy igazán izgalmas mű kerül ki a kezeim közül, úgyhogy rögtön a történet elején eltettem láb alól benne egy macskát (nyugi, véres részletek nem voltak benne), aztán dramaturgiai és izgalmi okokból a főszereplő fiú, Bona Peti édesanyját (mert hát azt tudhatjuk a Hamupipőkéből, a Copperfield Dávidból, az Oroszlánkirályból, meg másik hat tucat meséből, hogy egy valamire való főszereplő minimum félárva), majd, hogy megkaphassa Peti a különleges képességét, még a nagymamáját is jól kinyírtam.
Ezek után történt, hogy az akkori szerkesztőm, Balázs Eszter Anna, miután leadtam neki a kéziratot, rimánkodva felhívott, hogy a lelkemre beszéljen.
-Borcsa. Egyszerűen ezt nem lehet megtenni a gyerekekkel! - mondta. - Még szinte el sem kezdődött a történet, de már térdig gázolunk a hullákban. Három elveszített szeretett lény egyszerűen sok.
Alkudozni kezdtem.
-És… kettő?
-Rendben, legyen. Két holttest és punktum - bólintott rá, én meg csak azon szurkoltam, hogy ezt a beszélgetést nem mások füle hallatára folytatta le.
Így hát kénytelen voltam úgy, ahogy volt, kivágni a könyvemből a nagymamát.
Nem tagadom, vérzett a szívem, addigra ugyanis már nagyon megszerettem. Persze hogy, hiszen egy picit hasonlított az én nagymamámra, akit imádtam, meg egy picit arra is, amilyen majd én is szeretnék lenni. Egyszerűen úgy éreztem, nem hagyhatom szegényt az örökkévalóságig az asztalfiókban porosodni. „Új életet kell adnom neki!” - határoztam el, és hát hová máshová költöztethettem volna, mint az egyik legkedvesebb helyszínemre, Kővágóőrsre, ahol immár negyven éve nyaralok.
Töpszli nénit aztán - merthogy ez lett az aprócska, ám nagyon vagány nagymama neve - elláttam mindenféle jóval. Lett sok menő tetkója, egy cirkuszi lakókocsija (gyerekkorom óta vágyom rá, hogy megszökjek egy vándorcirkusz műlovarával), egy mélabús öszvére, aki a kocsit húzza, egy hatalmas norvég erdei macskája, sok barátja, remek főzőtudománya és egy igaz szerelme. Töpszli néni ráadásul rengeteg mindenhez ért, a rendhagyó irodalomórákon fel szoktam a gyerekeknek olvasni, mi mindenhez. Ilyenkor megkérem őket, ha ők is tudnak olyasmit, tegyék fel a kezüket.
Ebből aztán mindig óriási játék és viháncolás kerekedik, nem is gondolnád, milyen sok tizenéves tud glettelni, autókereket cserélni, medvecukrot lopni, vagy két ujjal fütyülni!
Töpszli néninek ezen kívül még van egy darab süket füle is, ami igen jól jön a kisunokája mellett, Hiszti Kriszti ugyanis egy igazi szövegláda (na képzelheted, ki után formáztam ezt a karaktert…).
És hogy legyen izgalom is (most már hirtelen elhalálozások nélkül) Kriszti talál egy kincses térképet, úgyhogy a nagymamájával, és az újdonsült barátjával, a haspók Hubával (na képzelheted, ki után formáztam ezt a karaktert…) nekiáll, hogy kiderítse, hol lehet a KINCS.
Így jutnak el a Káli-medencének az összes olyan pontjára, ami az én szívemnek igen kedves, és amiket én sem szoktam kihagyni egyetlen egy nyáron sem, úgy ismerem őket, mint a tenyeremet.
Elmennek a kincs után kutatva a Kornyi-tóhoz, a mindszentkállai Kopasz-hegyre vezető titkos lépcsőhöz, beugranak a révfülöpi lángosozóba, megnézik a Folly arborétumot, felkaptatnak a Csobánc tetejére a kanyargós úton és a salföldi bányatóhoz is ellátogatnak.
Közben persze mindenféle rossz népek megpróbálják őket csapdába ejteni, a háttérben ugyanis egy igazi bűnbanda tevékenykedik. (Az illető, aki a maffia fejét ihlette, időközben el is költözött Kővágóról, de esküszöm, nem miattam!)
A Balatoni nyomozás lett a legnépszerűbb könyvem. Rengeteg visszajelzést kaptam róla az évek során, és amiknek a legjobban örültem, hiszen magát a helyszínt is szerettem volna főszereplővé előléptetni: a könyv hatására sokan kirándulták végig a családdal a Káli-medencét.
Hamarosan vége a sulinak, kirobban a várva-várt nyári szünet, úgyhogy irány kirándulni, és ha tehetitek, ejtsétek útba a Káli-medencét is, akár egy Balatoni nyomozással (azaz Krisztivel és Töpszli nénivel) a hónotok alatt!
