A gyors infláció miatt Vietnámban rettentő gyorsan elértéktelenedett a pénz, ami viszont egyre magasabb címleteket eredményezett, a jelenlegi árfolyam szerint 1000 dong 14,4 forint.
Az első nap még ledöbbenek, amikor két éjszakáért a hotelben kifizetünk 2.500.000 helyi pénzt, egy laza vacsoráért az étteremben meg félmilliót, de aztán hamar rááll az agyam. Meg hát: nagy élvezet multimilliomosnak lenni, mi tagadás.
Hamar meglátom a komikus oldalát is a dolognak, például amikor így alakul az egyik beszélgetésünk egy kocsmában fizetéskor, két sör után:
-Végeztünk? Vagy még vársz visszajárót a félmillióból?
-Hülyéskedsz? A pincér többszázezerrel tartozik még!
Vagy ez:
“Hú basszus, kell pénzt váltanunk! Már csak öt milliónk van!”
Vagy amikor Zsolt két perc alatt lealkudott 2 milliót a taxis viteldíjából.
És persze: a pénznem neve (dong) miatt az első napokban durva dallamtapadásom van, önkéntelenül is Csonka András Ding-dongját dúdorászom.
Hogy rád is átragasszam, mondom, mi mennyibe kóstál:
Egy 330 mililiteres sör 30.000 dong - azaz 450 forint, de az utcai árusoknál kapható tál leves is 30.-50.000 dong körül van. Már kora reggel fortyog a nagy fazékban az alaplé, suli, munka előtt láthatólag sokan itt kezdik a napot, lehuppannak a kis műanyag székre a tülkölő forgalom mellett, beszürcsölik a forró tésztalevest, aztán mennek a dolgukra. Sok klassz dolog közül nekem ez a kedvencem, egy tál filléres, fűszeres lével a gyomromban igen elégedett tudok lenni.
Egy liter benzin 25.000 dong - azaz 350 forint, egy (állítólag) selyem kimonó ennek tízszerese.
Az étteremben egy nagy tál grillezett tintahal átszámítva 2000 forint, a piacon egy kisebb, de nem kevésbé jó adag 750 forint.
Da Nangból, a reptérről 45 perc alatt taxiztunk el a szállásig 5000 forintért, motort 24 órára 2500 forintért tudsz bérelni.
Egy fenszibb kávé 500 forint.
Egy másfél literes műanyag palackos víz 150 forint.
És itt akkor álljunk is meg egy gondolat erejéig, mert ez amúgy egy kifejezetten aggasztó dolog: a csatornahálózat sok helyen elavult, a csapvizet nem szűrik kellőképp vagy megbízhatóan, sok szennyanyag mellett baktériumok és vírusok gazdagíthatják, ezért nem ajánlják egy az egyben fogyasztani - hacsak nem akarod a lelkedet is kifosni és kihányni. A legtöbb helyen még a helyiek is palackosat, vagy max szűrt vagy forralt vizet isznak, de az UNICEF jelentése szerint 1,5 millió vietnámi egyáltalán nem jut tiszta vízhez, a víz okozta egészségügyi problémák pedig még mindig jelentősek. 2019-ben például a fővárosiak idegeit a folyóból a csapvízbe kerülő nagy mennyiségű, toxikus sztirol borzolta. Persze, a palackozott vizet tényleg meg tudod venni fillérekért, de gondolj bele, ez mennyi műanyag szeméttel jár: Vietnám lakossága 98,8 milliós, és 2023-ban eddig kb havi egymillió külföldi turista érkezett az országba. Innen nézve az otthoni műanyagmentes júliusok, az újratölthető kulacsok ernyedt próbálkozásnak tűnnek csak (ezzel együtt persze fontos, ahogy minden egyes csepp is a tengerben).
De vissza a kiindulási pontunkhoz, azért gyerekes módon eszembe jut, milyen klassz lenne, ha a fizetésünket forintban kapnánk, de dongban költhetnénk el. Igazi álomélet lenne luxusjachton, aludobozos kávéval.