Vietnámi napló: Autentikus rollni tekerés

Vietnámi napló: Autentikus rollni tekerés

Odahaza nagyon szeretek vietnámi nyári tekercset csinálni, úgyhogy izgalmas volt látni, hogyan (és mennyire másképp) készül itt helyben.

A sapai házigazdánk minket is befogott a vacsorakészítésbe, Zsolt lelkendező magyarázatára, miszerint én milyen jól tudok főzni, sőt, közkedvelt gasztrobubus vagyok, csak szkeptikusan horkantott, majd szigorú instrukciókba kezdett - azonnal levettem, hogy itt nincs önállóskodás, úgy csináljam, ahogy ők hetedíziglen és punktum. De hát persze, és mindig szívesen tanulok.

 Ami itt más: a rizslap sokkal vékonyabb, olyasmi, mint egy pauszpapír, amit otthon lehet kapni, az jóval keményebb, ezért felhasználás előtt forró vízbe kell mártani, hogy egyáltalán lehessen vele dolgozni. Itt kaptam egy félbevágott paradicsomot, azzal kentem át halványan - ennyi nedvességtől máris megpuhul a lap, többet nem is szabad, mert ha túl nedves lesz, kiszakad, szétmálik az egész. Éppen ezért a töltelékbe csak a tojás sárgája kerül, hogy ne legyen túl “vizes”, mellé répa reszelve, hagyma, gomba és káposzta lepirítva, koriander, újhagyma, meg kb kétcentisre vágott üvegtészta - minden egyben összekeverve, nincs cicomázás. A lap aljára kerül maximum egy evőkanál töltelék, majd a képen látható módon feltekerik, és olajban kisütik - innentől már (legalábbis hazai fogalmak szerint) nem nyári, hanem tavaszi a tekercs. 

Ettünk másutt olyan nyári tekercset is, ahol a friss, ropogós zöldségek és a hús aznap reggel frissen készült, palacsinta vastagságú és puhaságú rizslapba voltak betekerve, azt nem sütötték ki.

Én amúgy nagyon büszke vagyok az otthoni nyári tekercseimre, sokat kísérleteztem és gyakoroltam, hogy szépek, színesek, csíkosak, különleges megjelenésűek, egyszóval: instagram-kompatibilisek legyenek. A sapai hegyi homestayben az ilyesfajta majomkodást persze értetlenül fogadják.

A közös főzőcskézés közben, amikor a házigazdánk kérdezi, miket ettünk eddig, mi ízlett a legjobban, már veszem is elő a telefonom, hogy mutassam.

„Én ugyanis mindig lefotózom, amit megeszek” - jegyzem meg. Ő döbbenten néz: de miért???! - kb mintha valaki nekem mutogatná az étkezésének szépen filterezett outputját.

Vissza a blogba

Hozzászólás írása