Főleg Hanoi régi negyedére jellemzőek ezek az elképesztően vékony házak: átlagosan 3-4 méter szélesek, de nem ritka, hogy mindössze két méteres az egész, azaz egy nagyobb termetű ember ha megáll a ház közepén, ujjaival meg tudja érinteni a két szemközti falat. A cső építkezés oka, hogy régebben az ingatlanadót az épület szélessége alapján számították ki, azaz minél szélesebb volt a ház, annál magasabb volt az adó. Hogy elkerüljék ezt a francia gyarmatosítás idejéből származó adószabályozást, a lakosság keskeny házakat kezdett építtetni. (Fun fact: III. Vilmos alatt történt Nagy-Britanniában, hogy az 1696-os brit ablakadó miatt sok házban befalaztak jópár ablakot, hogy csökkentsék a költségeket.)
De vissza Hanoiba: bár valóban meglepően keskenyek a cső házak (azaz: nhà ống, de doboz háznak is hívják őket) viszont akár 12 emeletesek is lehetnek, és amit nélkülöznek szélességben, azt mélységben is kompenzálják: van olyan, amelyik 100 métert nyúlik hátrafelé. Az utcafront üzleti szempontból valóban nagy értéket képvisel: a legtöbb ház aljában bolt található, felette, mögötte pedig akár több család több generációinak élete zajlik párhuzamosan.
Hanoiba egyre drágább a lakhatás, miközben nyílik az olló az emberek bevétele és az ingatlanárak között - az utóbbi kétszer olyan gyorsan nő, mint az előbbi, a fővárosban leginkább. Ahhoz, hogy meg tudjál venni egy 75 nm-es hanoi kecót, és ott “csövezzél”, 100 évet kell(ene) dolgoznod (Budapesten az MNB és a KSH adatai szerint 17-et).