Ma van a nagyobbik gyerekem születésnapja, azaz napra pontosan 21 évvel ezelőtt kezdődött számomra egy hatalmas kaland, és egy teljesen új időszámítás.
Egy teljesen új én.
Meg kellett tanulnom, hogyan helyezzem magam valaki más mögé, szorítsam vissza a saját igényeimet, ne akkor egyek, pisiljek, aludjak, sírjak, amikor erre nekem van szükségem, hanem az épp adott helyzethez alkalmazkodva. Közben elsajátítottam az előre tervezés, a feszes időbeosztás és a multitasking készségét.
Eltelt két évtized meg egy esztendő, felnövesztettem két gyereket, és most, ezen az ünnepi napon itt állok egy olyan helyzetben, amiben tulajdonképpen még soha nem volt részem.
Enyém az összes időm.
És ez valami fantasztikus érzés.
Tényleg. Eufórikus.
Reggel hagytam magam sokáig aludni, úgyhogy csak fél hétkor ébredtem (de nyugi, én korán fekvő, korán kelő vagyok), aztán kutyasétáltatás végeztével visszabújtam az ágyba. A párnákból trónust építettem magamnak, főztem egy nagy kanna gyümölcsteát, magam mellé tettem a tegnapi vacsora maradékait, majd belevágtam a 21. fejezetem szépre faragásába. Fél tizenkettőre kész lett a nagy karácsonyfa csíny, beleírtam egy kellőképpen komor és ijesztő képet a tárnák mélyén legyőzhetetlenre hízó szörnyetegről, és gondolatban rákészültem a Bartók Bélán is élő Almássy grófra, illetve Gellért Edét, Budapest egykori detektívjét is górcső alá vettem. Amikor már elfáradt az agyam, akkor tornáztam, hogy majd hetvenévesen is élvezhessem minden percemet. És még ebédidő sincs.
És ez a jövőm.
Szédítő, de komolyan!
Nagyon boldog vagyok, hogy 21 évvel ezelőtt megszületett az én szívem csücsöke. Ez a velem történt dolgok közül a valaha legklasszabb! Ahogy annak is, hogy akkor, zsenge kis nőciként fel sem foghattam, mi vár még rám. Mennyi kihívás, mennyi nehézség, és persze mennyi öröm. És milyen egészen kevéske idő magamra.
(Ezért is vagyok mindig nagyon mérges, ha valaki azért szül gyereket, mert ezzel akarja megmenteni a kapcsolatát, kielégíteni a nagyszülő-aspiránsok vágyait, netán kitölteni az unalmas óráit. Azért ez annál sokkal nagyobb feladat. És sokkal több idő.)
Este megyek, és megünneplem a csemetét.
De most egy kicsit az újjászületésemet, és az új időszámításomat éljenzem.
Prosit!
