Az igaz szerelem örökkön örökké nap alkalmából arról kérdeztelek titeket, hogy honnan, miből tudtátok, hogy valaki az Egy Igaz Szerelem számotokra. Összeszedtem most egybe a szuper válaszaitokat, plusz kicsit még utánaolvasgattam az internet feneketlen bugyrában a témának. Gyere, üljünk fel együtt a romantika léghajójára, és lebegjünk együtt tova a szivárványon is túl! Három az igaz(ság) Ám mielőtt nekivágunk az érzelmek tengerének, egy dolgot fontos tisztázni: az embernek több sírig tartó(nak szánt) szerelme is lehet. Egészen pontosan három, ha lehet hinni a tapasztaltaknak. Ebből az első az, ami egész jónak tűnik – mások szemében. Összejössz a jó családból való úri fiúval, hogy anyád is büszke lehessen rád, netán az iskola legjobb csajával, hogy irigykedjenek rád a haverok. A második: a kínzó szerelem. Nem könnyű menet, hiszen ebben fogod megtanulni esve-kelve, mi az, amire szükséged van, mit tudsz te nyújtani, és valójában hogyan szeretnéd, hogy szeressenek. Ez a második kör aztán akár ismételheti magát újabb és újabb partnerek mellett, míg meg nem tanulod a leckét, és végre szintet léphetsz. Ekkor jön el a harmadik szerelem: az, ami tartós. Ezt nem tervezi az ember, nincs kimérve grammra és ésszerűen. Egyszerűen megismered az illetőt és azt érzed: passzoltok. Nincs kérdés és nincs fakszi. Minden magától értetődő lesz. Boldog boldogtalanság, egyszer Természetesen nem kell, hogy mindenkinek minden e forgatókönyv szerint történjen. Nem vagyunk egyformák. Én azért emlékszem az egyik nagy, huszonéves szerelmemre. A határozott fejbólintásából éreztem, a szívemet eltalálta Ámor nyila. Másfél évig követtem őt árkon-bokron, annak ellenére, hogy bevallottan boldogtalan voltam mellette, és a barátaim is elmaradoztak mellőlem egy idő után miatta. Így van, most már tudom: ez volt (az egyik) kínzó szerelmem az életben. Tudom, hogy ilyen hülyeséget többet nem csinálok. És csak azért merem leírni, mert valószínűleg nem fogja elolvasni (mert ilyen ravasz vagyok, háhá!): amikor másfél hét igen szórakoztató csetelés után végre személyesen is találkoztam Zsolttal, úgy mentem haza éjfélkor a randinkról, hogy ez a pasi kell nekem, és nem csak most, kellett már az előző nyolc életemben is. És ez négy és fél év alatt mit sem változott. Még akkor is tudom, hogy ő az én emberem, amikor gyors lefolyású idegrohamot kapok tőle (ez kétnaponta előfordul), vagy épp teli szájjal kinevet, én meg bosszankodom. Imádom, hogy mindig meg tud lepni (bár néha ezt csak utólag ismerem be), hogy mindig megnevettet, és hogy sok szempontból olyan, mint egy szikla. Egyenes gerinc, szilárd erkölcsi tartás és kőkemény koponya! Nézd, mellettem milyen boldog vagy! Nagyon szerettem ám a ti válaszaitokat is a kérdésre! Judit óvatosan fogalmazott: azt nem tudja, sírig tart-e, mert abban maradtak, addig nyomják csak, amíg mindkettejüknek jó, azt viszont immár tizeniksz éve, de a párja minden nap úgy néz rá, mint Rákosi elvtárs a búzakalászra. Hát imádom ezt a szöveget! Andi a párja mosolyába szeretett bele, meg a vicceibe és a lazaságába. 34 éve vannak együtt! Pedig ők ketten szerinte tűz és víz, nem is lehetnének különbözőbbek. „De tökéletesen kiegészítjük egymást. Szerintem ez tényleg sírig tartó.” Így legyen! Virágnyelvent állati jó dumával kapta le a lábáról a párja: azt mondta: vele szívesen feküdne majd közös parcellában. „Egyből tudtam, hogy ő az igazi.” Bekka 15 volt, amikor egy összenézésből tudta: megtalálta a másik felét. „Azóta eltelt 16 év. Született három gyerekünk. Sokat nevetünk, hol együtt, hol egymáson.” Zsófiának két év barátság után egy fotóval bizonyította a srác: amióta ismerik egymást, Zsófi sokkal boldogabb. „Itt fordult át bennem valami, és azóta már olyannyira megszoktam a párkapcsolat gondolatát, hogy hamarosan össze is házasodunk.” Éljen! Luca rögtön a mélyvízbe dobta második randis partnerét, amikor egérveszély gyanúval kipakoltatta vele a konyhaszekrényét. „Rezzenéstelen arccal dobálta a kukába a rohadó gusztustalanságokat, ahol a legkevésbé undorító cucc az egérszar volt. Még akkor sem menekült el, amikor mentegetőzve benyögtem: intimebb gesztus volt részemről megmutatni a konyhaszekrényemet, mintha letoltam volna a bugyimat.” Melikónak elég volt a megfelelő mondat a párjától, mely így hangzott: „te vagy a Nap a rendszeremben”. Ági sztorija egy igazi Trabi-láv: „Megszólított, hazakísért, felírtam a koszos Trabantomra a telefonszámát, és azt mondtam neki: ha éjjel nem esik, másnap felhívom. Nem esett... Ez 1995-ben történt, de a pillanat, mikor eldöntöttem, hogy ő az igazi, az volt, mikor fél órán át simogatta az arcom randi végén hazafelé a buszon.” Eszter onnan tudta, hogy Ő az igazi, hogy a másik nem akart megváltoztatni és teljesen önmaga lehettem mellette. 26 éve vannak együtt. Réka térdei pedig akkor roggyantak meg kissé a meghatottságtól, amikor közös gyerekeik lettek, és látta, milyen apa a párja. Te vagy az én otthonszagú pulcsim! Azért kíváncsi voltam mások válaszaira is, úgyhogy jöjjön pár gondolat a Reddit bugyraiból! Ezt például nagyon igaznak érzem: „Onnan tudhatod, hogy ő az igazi, hogy arra gondolsz: mindegy, milyen hibái vannak, nekem akkor is kell ez az ember, épp így, a hibáival együtt.” Aztán: többen is írták, hogy egy keservesen működtetett kapcsolat után (amelyben azt hitték, ennek ilyennek kell lennie) összehozta a jó sors őket valakivel, akivel minden pofonegyszerűnek és könnyűnek tűnt. „Ha minden nap küzdelem, akkor valószínűleg nem a megfelelő emberrel vagy együtt.” Valaki azt írja (és mintha a szívemből szólna!): „onnantól, hogy először megkérdezte, milyen napom volt és ettem-e rendesen, folyamatosan csak rá tudtam gondolni. Mellette biztonságban érzem magam.” És: „olyan kényelmes vele, mint egy régi pulcsiban”. Ajjj, szerintem ez is olyan romantikus! És mostantól nagyon szurkolok Anettnek, aki azt írta: „én nem tudom, milyen az igazi szerelem”. Remélem, egy szép nap megtalálod A Zigazit! Kép: Mayur Gala / Unsplash
