Mirkó már azelőtt tudta, hogy az anyjának férfivendége van, hogy benyitott volna a lakásba. A lépcsőházat Barbara „signature dish” fogásának illata töltötte be: gambas Piri Piri, azaz csilis-fokhagymás rák. Ez volt az az étel (roppanós bagettel, behűtött fehérborral, desszertnek pedig IKEÁs mandulatortával, konyak kísérővel), amivel Barbara az épp aktuális lovagját igyekezett levenni a lábáról – általában sikerrel. Az olívaolajban dinsztelődő fokhagyma szagából a fiú számára egyértelmű volt: az ő vacsorája ezek szerint mirelit pizza lesz, amit „kivételesen” megehet a szobájában, az anyja nem fog szólni érte. Mirkó allergiás volt a rákra, Barbarának pedig nem volt ideje neki külön főzni, így a gambas Piri Piri náluk kéz a kézben járt a Dr. Oetker duplaszalámis Ristorantéval. Kíváncsian nyitott be az előszobába: vajon most milyen idegen surranó várja odabent? Hasított bőr western csizma. A fiú lassan bújt ki a cipőjéből, miközben elgondolkodva nézte az idegen lábbelit. Milyen lehet a tulajdonosa? Egy divatmajom, akinek ez csupán az egyik stílusú csukája a sok közül? Netán olyan csávó, akinek a cowboyok a példaképei? És ha igen, az mit takar? Óriási szabadságvágyat, igényt a függetlenségre vagy épp ellenkezőleg: egy olyan pasit, aki értékeli az otthon melegét? A csizma összezavarta, ami ritkán fordult vele elő, általában elég pontos karakterleírást tudott összeállítani bárkiről az előszobában hagyott dorkója alapján. Mirkó jó ideje játszotta „a cipődből megmondom, ki vagy” játékot – ezen aztán az anyjával is jót szoktak nevetni, bár általában csak azután, hogy lehullt a vaskos rózsaszín szemüveg, feloszlott a lila köd és lapátra került az udvarló. Akkor már az anyja is meglátta azokat a dolgokat, amiket Mirkó az előszobában azonnal kiszúrt. Ott volt például a 39-es Hófehér Edzőcipő. A csuka vakítóan fehér volt annak ellenére, hogy a gyűrődéseiből, repedéseiből látszott, nem egy vadonatúj darab. A tulajdonosa akkurátusan kitisztíthatta hetente legalább egyszer. És hát a mérete… Mirkónak a maga 180 centije mellé 45-ös lába volt, nem volt nehéz kikövetkeztetnie: az anyjával már kissé kapatosan vacsorázgató férfi nem egy dalia. Meg is lepődött, hogy Barbara a temérdek csalódása után újabb esélyt ad „egy dakszlinak” (ahogy ő fogalmazott), az alacsony férfiakkal eddig ugyanis rendre pofára esett. „Engem egyáltalán nem zavar, ha valaki mélynövésű, isten látja a lelkem, tényleg nem. Amíg a helyén van a szíve. És jól működik a szerszáma! – mondogatta előszeretettel. – De mindig kiderül: őket viszont igen! Hát nem veszik észre, milyen nevetségesen festenek, ahogy gyerekes módon próbálnak magasabbnak látszani?!” Barbara dühösen legyintett. 39-es hófehér edzőcipőt viselő fickó akkor ment a levesbe, amikor a liftben állva feltámasztotta a sarkát a lift falára, hátha így pipiskedve majd elhitetheti a nővel, hogy hirtelen nőtt vagy tíz centit. „Mi volt a terv, kérdem én. Hogy majd onnantól fogva végig lábujjhegyen masírozik mellettem? Idióta. Persze, én ugrasztottam ki a nyulat a bokorból, szándékosan magassarkút vettem fel a randira, tudni akartam, mit reagál.” Hófehér Edzőcipő alaposan elzakózott a teszten. Barbara a kezdeti semlegessége ellenére egy idő után előítéletessé vált a „tacskókkal és csivavákkal” szemben, akik magasságbeli hiányukat hatalmas egóval, arrogáns fellépéssel vagy csélcsap természettel kompenzálták. Persze, hiszen addigra túl volt Sarokmagasítós Ferin, Bömös Lacin és a Legyet-is-röptében Norbin. Egyik sem volt magasabb Mark Ruffalonál. A Crocsos fickóval kapcsolatban nem teljesen jött be Mirkó jóslata, miszerint egyetlen egyszer fogja látni csak. A vállalkozó egy teljes nyáron keresztül fel-felbukkant a lakásban, amikor épp nem a Balatonon voltak Barbarával a Croscos vitorláshajóján. Barbarának az összes szabadsága elment abban az időben a férfira („de hát vitorlása van Füreden! Egy ilyen ziccert nem lehet kihagyni!”), és rengeteg pénze is, hogy kistafírozza magát a füredi plázson való lézengésre, így még a karácsony java részét is (amikor Crocsosnak már rég híre-hamva sem volt) a kórházban kellett töltenie, ahol dolgozott, magára hagyva Mirkót a fa díszítésének feladatával és az ünnepi menü elkészítésével. Kész szerencse, hogy a fiú tényleg szerette a szalámis pizzát. Túracipős Gábor nem azért tűnt el a képből viszonylag gyorsan, mert az előszoba szőnyegre sár darabok peregtek le a lábbelijéről, hanem mert kiderült róla: bigott keresztény, aki egyre kevésbé titkolta megvetését Barbara szabados életét és liberális gyereknevelését illetően. Túracipőt egyre inkább frusztrálta, hogy Barbarából nem sikerült bűnbánó Mária Magdolnát formálnia, akárhogy igyekezett is, úgyhogy hamar elpárolgott. Mirkó cseppet sem bánta, hogy a karót nyelt figurával, aki nevetséges módon terepszínű nadrágban ült az étkezőben, csupán egyszer kellett találkoznia. „Hogy kicsoda? Hm… észre sem vettem, annyira beleolvadt a ruhájával a környezetbe” – ironizált később. Barbara csak úgy dőlt a nevetéstől. „A nyakában keresztet ÉS dögcédulát hordott, rajta a nevével! Mint egy kutya! Ha majd elveszik az erdőben, legalább könnyebb lesz beazonosítani.” Flipflop Tibi, a hiú színész tulajdonképpen hamarabb beköltözött hozzájuk, mint hogy hivatalosan is be lett volna mutatva Mirkónak. Erre a lépésre, mint utólag kiderült, nem is annyira Barbara iránti olthatatlan szerelme vezette, hanem a főbérlője, aki egy lármás házibuli után végleg elvesztette a türelmét és felmondott a pasasnak. A tangapapucsa alapján (újszerű Polo Ralph Lauren, sötétkék, 43-as méret, bolti ára 17.990 forint) Mirkó nem sok jót sejtett. A gyanakvását alátámasztotta a kép, ami a fürdőszobában fogadta: a polcon, amit az anyja felszabadított számára, parfümök, arckrémek, tonikok, ránctalanítók, fátyolmaszkok és szérumok garmadája sorakozott. Flipflop Tibi teljesen lehetetlen időpontokban tartózkodott otthon, így nem egyszer előfordult, hogy Mirkó arra ment haza a suliból: a pasi a kanapén sziesztázik, bendőjében az ő ebédjével. Felszínes embernek tűnt, így nem is igazán értette, Barbara miért siratja annyira, miután a pasi arra való hivatkozással, hogy ő még nem áll készen az apaszerepre, kiköltözött… pontosabban szólva: átcuccolt egy másik gazdatesthez. Apropó: apaszerep. Mirkónak ugyan volt saját, vér szerinti apja, még ha keveset is találkoztak, az együttléteik hangulata pedig jóval formálisabb és feszengősebb volt, mint ami Mirkónak komfortos lett volna. A lakásukban pár gambas Piri Pirinél tovább jelen levő férfiak egy idő után mégis elkezdték úgy érezni, a szerintük tátongó paternális űrt ők hivatottak betölteni. Az irány tehát nagyjából egy volt, a kivitelezés azonban merőben eltért. Futócipő szeretett volna „több minőségi időt” együtt tölteni a sráccal, ám mivel ő a szabaidejében folyamatosan a futópályát rótta vagy az ebből fakadó sérüléseit próbálta masszázzsal kikezeltetni, a kísérlet gyorsan zátonyra futott. Mirkónak egyik elfoglaltsághoz sem igazán fűlött a foga. Amellett erősen élt a gyanúval: a vele való haverkodással Futócipő csupán az anyja kegyeibe akar beférkőzni. Hiába. A kapcsolat tiszavirág életűnek bizonyult. Derby másfél évet élt velük. Mirkó még mindig emlékszik, mennyire sírt, amikor elköltözött. Ő volt az egyetlen, akit magától kezdett el apának szólítani. Úgy emlékszik, emiatt mintha lett volna némi halvány lelkiismeretfurdalása is a vérszerinti apja miatt, de ötévesen azért nem csinált belőle túlságosan nagy ügyet. Derby délutánonként kivitte őt a parkba focizni, hétvégente hármasban jártak kirándulni, állatkertbe vagy játszóházba, és soha nem kellett noszogatni, hogy esti mesét mondjon neki. Pár hónappal azután, hogy Mirkó Facebook profilt csinált magának, Derby (akinek persze nem ez volt a hivatalos neve) bejelölte őt, majd üzenetet is küldött: „Jó nagyra nőttél, te srác!” Mirkó beszívecskézte az üzenetét, de nem tudta, mit illene még ezen felül tennie. Már nem hiányzott neki Derby, szép lassan rárakódtak az emlékére újabb és újabb férfiak. Addigra már kissé bele is fáradt az apa jelöltekbe, akik felbukkantak virággal, borral, focilabdával vagy képregénnyel a kezükben, ideig-óráig maradtak, de egyik sem tudta vagy akarta végül megvetni náluk a lábát. Akármilyen cipő is volt rajtuk. Kép: Kittbui/Pexels
