-Hová is foglaltál szállás? - kérdezem Zsoltot, amikor beülök mellé az autóba.
-Hotel Boutique Sophiane - mondja, de nagy a zaj, nem értem pontosan, mit mond.
-Hogy mi? Hotel Szopjálle? Remek, legközelebb én nézek, és akkor mehetünk a Nyazsgem Garniszállóba.
Így kezdődött a pécsi hétvégénk - és az igazság kedvéért gyorsan hozzáteszem, a szállásunk abszolút jó volt, kivételesen udvarias személyzet, közel a központhoz és ár-érték arányban is teljesen oké.
Mielőtt neki vágtunk volna az útnak, az Instán kérdeztem körbe, ki mit ajánl megnézni Magyarország mediterrán városában, ahol állítólag a legtöbb a napsütéses órák száma
(ezt a posztot Szeged és Kecskemét is magáénak érzi). Úgyhogy most jöjjön egy rövid beszámoló azokról a helyekről, amiket megettünk, megittunk és megnéztünk, végül egy shorlist arról, amire ugyan nekünk sajnos nem volt időnk, de a köz javaslata szerint ha te Pécsen jársz, érdemes bekukkantani!
Apropó: Pécsett vagy Pécsen?
A PécsMa.hu cikke szerint kevés dolog viseli meg jobban a pécsieket, mint az ezen való rugózás. A szerkesztőség a helyes verzió megtalálásához végül Pesti János pécsi nyelvész segítségét kérték - amitől bennem azonnal felhorgadt a vágy egy párhuzamos univerzumra, ahol él egy Pécsi János pesti nyelvész is. A „Pécsett” egy archaikus forma, a 19. században csak ez volt használatos, emellé a 20. század fordulóján érkezett meg a Pécsen ragozás, és mindkettő egyformán helyes - nyugatja meg Pesti az '-ett' és az '-en' tábor tagjait.
Amúgy hasonló nyelvészeti küzdelmeket él át Győr, Fehérvár és Vác is.
Na de lássuk a letesztelt helyeket!
Péntek este az Eleven tapasbárban indítottunk a Széchenyi téren. Narancsbort ittunk, ami a neve ellenére nem narancsból készül: azért hívják így, mert a színe borostyános. Ősi grúz borkészítési technológiával állítják elő, a szőlő együtt erjed a maggal és a héjjal, ettől lesz aranyló színe. A tapasbár adagjai szerintem kifejezetten gavallérosak, mi degeszre tömtük magunkat 3-3 tányérral (ami azért a budapesti tapasozókról nem mondható el). Imádtam a szarvasgombás disznósajtot és a francia véreshurkát is. Vegán opció azonban kevesebb van: hummusz, aszalt paradicsom és olajbogyó válogatás.
Ezek után pedig, ha hozzánk hasonlóan egy hétvégi este te is elmerülnél az egyetemi vibe-ban (itt most nem a tanukásra gondolok), akkor irány a Nappali!
Szombaton egy szuper pécsi vegán étteremben kárpótoltam Zsoltot, hálából, amiért zokszó nélkül végignézte, hogyan tömöm magamba a véres hurkát. A LYR-t szívből ajánlom, a kínálatukban van vegán burger, vegán pulled pork is, de az én kedvencem az óriási, színes, zöldségektől roskadozó Buddha tál volt.
És, amiről sohasem gondoltam volna, hogy elhangzik az én számból: egész jó volt a vegán chedarral megpakolt sültkrumpli!
A desszert pedig eszméletlenül finom, mondom ezt úgy, hogy nem vagyok édesszájú.
Koraeste a Glasgow skót kocsmában robbantottuk be a bulikázást, az ír vörös sör mellé feltétlenül ajánlok a széles kínálatból egy pohár whiskey-t is (mi a Pig’s Nose-t kóstoltuk, kezdő viszkizők is bátran nekidurálhatják magukat).
Onnan pedig irány a Szabadkikötő: ottjártunkkor épp punk rock táncház volt, egymás után négy koncerttel, így Böbi kutya is megélhette élete első punk koncertjét (diszkréten az előtérből végighallgatva). Majdnem leírtam, hogy ez mennyire klassz, fiatalos hely, de azonnal rájöttem: ezzel csak lebuktatnám magamat és az élemedett koromat. Úgyhogy inkább azt mesélem el, mennyire tetszett, hogy
az egyik baszgitáros Renyagyár „Csicskagyász” feliratú pólójában nyomta az estét.
(Renyagyár, ha nem ismernéd: az eredetileg Győr-Moson-Sopron megyei Hegykőről származó Biacsics Renáta, alias Renya grafikusként tanult Pécsett, ekkor szeretett bele a városba és maradt - csekkold az Instáját, én imádom!)
A szombat esti homlokon pörgés után jó volt kiszellőztetni a fejünket a szabad levegőn, úgyhogy elmentünk Uránvárosba (Pécs nyugati városrésze, cirka 25.000 lakóval, eredetileg az uránbányák megnyitásakor költöztek sokan ide 1956-tól, még Cseh Tamás is énekelt róla, az utcák pedig javarészt tudósok, műszaki szakemberek és alkotások neveit viselik). Itt megnéztük a 37 négyzetméter című köztéri szobrot, melyet a lakótelepen 40 éve élő Rózsi néni otthona ihletett, konyha, fürdő, folyosó és másfél szoba, mindez a sarkára állítva.
Majd felmentünk a Havasi Boldogasszony-templomhoz (ami állítólag különösen szép naplementekor. Fun fact: a templom előtt álló mandulafa 2019-ben az Európai Év Fája lett).
Végül búcsúképp elmentünk a Balkán bisztróba, hiszen éhesen mégsem lehet hazaindulni. Nagyon kedveltem ezt a helyet, mert nem csak én laktam jól egy Gourmet plejskavica tállal, de a vegán Zsoltnak sem lehetett oka panaszra, a lencsés muszaka is egészen kiváló volt (az alapján legalábbis, hogy milyen gyorsan eltűnt), nem is beszélve a csodás borokról, melyek Horvátországból, Szlovéniából, Macedóniából és Montenegróból érkeztek, és a flódniszerű desszertről, ami olyan combos volt, ami már barokkos gyönyörűség.
Egyébként a pécsi utunk apropóját egy író-olvasó találkozó szolgáltatta, a Csorba Győző könyvtárba mentem beszélgetni azokkal a gyerekekkel, akik résztvettek az Olvasás menő és a Játszó-Tér szervezésében egy olyan játékos kalandtúrán, melynek alapján az én Balatoni nyomozásom adta. A beszélgetés végén a gyerekek interjúkat készítettek velem, illetve minden csapattól kaptam ajándékba egy-egy gyönyörű képet, melyet a Balatoni nyomozás ihletett. Óriási élmény volt!
Neked is ajánlom a könyvtár meglátogatását, már csak azért is, mert a közepén, a földszinttől a negyedik emeletig ér Nagy Márta, Ferenczy Noémi-díjas, pécsi keramikusművész Kaptára 60 ezer darabos, 19 különböző színt tartalmazó Zsolnay kerámiával díszített alkotása, mely alsóbb rétege a földet, aztán a horizontot, majd a csillagos égboltot jeleníti meg - lélegzetelállítóan gyönyörű!
Jaj, és a végére a kedvencem: a konténer iskolák után úgy tűnik, Pécsen már van konténer óvoda is!
A Pécsi egyetem állítólag régóta hirdeti:
mindenki pécsi akar lenni,
és ezt én is csak megerősíteni tudom. Kiscit fájt is a szívem, hogy nem ide jártam anno egyetemre. Talán még mindig ott élnék.
Végül álljon itt a listája azoknak a helyeknek, amiket nekünk sajnos idő (és gyomorkapacitás) híján nem volt alkalmunk megnézni, megkóstolni, de nagyon ajánlották. Ha pedig kihagytam volna valamit, de szerinted mindenképp itt a helye, azt mondd el kommentben!
Evős lista:
-Morzsa
-Reggeli
-Soul Kitchen
-Pécsi kávé az Irgalmasok utcájában
-Blöff Bisztró
-Rokusch kávézó
-Bagolyvár étterem
-Főtér Bistro & Bár
-Vásárcsarnok szombat délelőtt
-Lezser Bárkonyha
-Művész presszó (ide állítólag a kézműves sörökért és/vagy a habos kakaóért érdemes menni)
Kultúr lista:
-Csontváry múzeum
-Breuer Marcell kiállítás
-Orfűi malmok melletti tanösvény
-Ancora galéria
