Ó, Kapitány, Kapitányom! – Gyilkosság a képtárban

Ó, Kapitány, Kapitányom! – Gyilkosság a képtárban

Kapitány egy igazi kalandor, akinek saját múzeuma van: Kapitány Káprázatos Képtára.

Persze nem várom el, hogy bemondásra elhidd: ez a legizgalmasabb tárlat a világon, úgyhogy csak annyit mondok: a festmények életre kelnek, és te szó szerint elveszhetsz a világukban!

Kapitány igen fiatalos megjelenésű fickó, történetünk idején 78 éves, de akár huszonöt(!) évet is simán letagadhatna. (Hogy ennek mi az oka, az is kiderül majd.)

A haja hollófekete, a bőre napbarnított, a szeme sötétbarna, fekete bajszába ősz szálak vegyülnek. 182 centi magas, széles vállú, sportos testalkatú. Tud lovagolni, falat mászni, célba lőni, ismeri a Morze- és füstjeleket, és baltával seperc alatt megépít egy kalyibát fából. Nagyon játékos figura, az unokái imádják, mert mindig be lehet vonni mindenféle ökörségbe.

Időnként azonban eltűnik hosszabb időszakokra… Azt állítja, hogy nyaralni ment, ám ezekről a vakációkról mindig üres kézzel tér meg, se egy szuvenír, se hűtőmágnes, vagy idegen országok pénzneme nincs nála, és fotók sem készülnek a nyaralásáról, teleléséről. A családja már megszokta, hogy Kapitány ilyen titokzatos,

az unokáinak pedig szent meggyőződése (és a barátaiknak is ezzel dicsekszenek): a fickó valóban titkos ügynök. Hiszen az mindent megmagyarázna!

Kapitány hurráoptimizmusa és jókedve mindig töretlen, még a leghajmeresztőbb veszélyeket is vidám lelkesedéssel fogadja. Sok időbe beletelik, amíg az unokája, Ágó rájön, ez mind a nagypapa nagy életszeretetéből fakad, boldog mindentől, aminek azt érzi: él, létezik, történnek körülötte a dolgok.

Vissza a blogba

Hozzászólás írása