Nagyon szeretem azokat az ételeket, amiknek története van, ám az „Upsz, elejtettem a citromtortát” nevezetű édesség még ezen felül is ad (és nem csak plusz kilókat): elfogadó és laza olasz gondolkodást. A sztori úgy szól, hogy… …hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy japán származású sous chef: Taka Kondo, aki az olasz Massimo Bottura konyhájában dolgozott. Egy nap aztán pechjére véletlenül elejtette a gonddal összeállított citromtortát. Ó, jaj! Dio mio! どうしよう! Dō shiyō! Bottura állítása szerint szegény pali kész volt ott helyben harakirit elkövetni a ballépése miatt, hiszen a kulturájának szerves része a perfekcionizmus. De Massimo megnyugtatta: a szétplaccsant desszert csodálatos metaforája Dél-Olaszországnak, és épp úgy jó, ahogy van. Az étel természetesen felkerült a három-Michelin csillagos éttermének étlapjára is, hogy ország-világ előtt hirdesse a mögötte álló eszmét: a tökéletlenségeket is újra lehet alkotni, tökéletesen. Ne görcsölj rá! „Nem foglalkozunk az étel esztétikájával” – magyarázza Bottura, aki rámutat: „ha Dél-Olaszországba mész, sosem tudhatod, hogy tényleg nyitva lesz-e a kinézett múzeum, vagy hogy pontosan mikor fogsz Caprira érkezni. De ha már egyszer ott vagy, mindenről elfeledkezel.” Így ennek az ételnek is ez a jelentése: hagyj az életedben helyet a költészetnek is. Hibáztál? No problemo. Alkoss belőle valami újat! A menő fine dining éttermekben még a tányér dizájnra is odafigyelnek, és olyanra tálalják az édességet, ami olyan, mintha el lenne törve. Ugye, hogy milyen jópofa? Én azért nem vágtam földhöz az étkészletet, de azért is is volt örömöm: amikor belecsaptam a kanalat a citromkrém közepébe, hogy hűen hozzam a desszert filozófiáját és a szanaszéjjel fröccsent belbecset, Zsolt és a másik férfivendég egyszerre sikított fel. És most jön a recept! Az „Upsz, elejtettem a citromos pitét” tehát három részből áll, amiket úgy kell tálalni, mintha valóban fejre ejtetted volna a desszertet. Legalul hivatalosan meringue (azaz habcsók) van, én ezt elblicceltem, egyrészt mert nem kell annyi cukor, másrészt mert minek a fakszni. Szóval helyette citromfagyit puccantottam a tányérra. Ha te mennél a klasszik irányba, akkor verj fel két szobahőmérsékletű tojásfehérjét, majd amikor már elég izmos, apránként adjál hozzá négy evőkanál porcukrot. Ebből aztán habzsákkal nyomj kis halmokat egy sütőpapíros tepsibe, és előmelegített sütőben kb 75 percig süsd 110 fokon. Ezután jön a citromkrém, én ezt szuvidáltam: egy csattos üvegbe tettem 8 tojássárgáját, 3 citrom kifacsart levét, plusz a lereszelt héját, 100 gramm vajat és egy bögre cukrot (tudom, tudom… hisz az imént mondtam, minek a sok cukor. Hát amit az előbb megspóroltunk a fagyival, hahaha, azt most bedőzsölhetjük!). Ezt aztán egy teljes órán át vízfürdőben szuvidáltam 82 fokon úgy, hogy félidőben és a végén is rámentem egy botmixerrel. Félidőben kóstoltam is, és ha kellett, igazítottam rajta. Ez az alaprecept a krémre, de én tettem bele egy csipet sót is, illetve egy késhegyni kurkumát, hogy garantáltan drámai, élénk sárga színe legyen. Ha nincs otthon szuvid rudad, oda se neki, meg tudod főzni vízfürdő tetejébe állított edényben is, buzgón kevergetve. A tetejére pedig a citromtorta ropogós tésztája kerül. Én ezt megúszósan a kedvenc, jól bevált cookie receptemmel váltottam ki, ami kellemesen ropogós és pikkpakk megvan. A receptet amúgy egy ismerős nagyszüleinek balatoni nyaralójának a kamrájában, egy eldugott polc hátsó részére becsúszott, Amerikából származó csokoládé cseppeket tartalmazó zacskó hátoldalán találtam. Azaz: ez egy KINCS. Vagyis: treasure. Immár húsz éve sütöm gyerekzsúrokra, hogy aztán fogadjam az elém alázatosan a receptért járuló anyukák hadait. De most neked szívjóságból elárulom. A sütőt 200 fokra előmelegíted. Egy tálban habosra keversz 1 csésze puha vajat másfél csésze cukorral, 1 kiskanál sóval, majd egyenként hozzáadsz 2 nagy vagy 3 kisebb tojást. Akkor mehet bele a 2 és 1/4 csésze liszt, 1 kiskanál szódabikarbóna, majd a végén 2-3 bögre kutyafüle (ahogy nagymamám mondaná). Ez lehet egy bögre felaprított dió és 300 gramm csoki, kókuszreszelék és aszalt mangó felkockázva, datolya és pekándió – bátran őrülj meg és bontakozz ki! Én most fehércsokit és mandulát használtam. A tésztából halmokat puccantottam a sütőlapra, és 9 perc alatt ropogósra sütöttem. Vigyázz, amikor kijön a kuki a sütőből, még elég képlékeny, de mire kihűl, megszilárdul. Azaz: épp olyan, mint a jó párkapcsolat, idő kell neki, amíg betonbiztos lesz. Na tessék, már a költészetet is kihozta belőlem az „Upsz, elejtettem a citromtorta”, megyek, előkeresem a kamrából a babérleveleket, hogy koszorút fonjak belőlük magamnak. (A kiemelt kép AI produkció, a belsőt meg én fotóztam.)
