Az utóbbi időben a kedvenc napom a szerda. Nagyon élem!
Szerdánként ugyanis javarészt otthon van a két, most már egyetemista (éljen-éljen!!!) gyerekem, és én is otthonról dolgozom, úgyhogy ilyenkor tudunk csak úgy együtt lenni.
Hétvégente általában én is szanaszéjjel vagyok, és ők is a haverokkal lógnak, aminek köszönhetően az életritmusunk is egészen eltérő lesz: mire ők megébrednek, addigra engem pont elnyom az ebéd utáni buzgóság. Hétfőn, kedden és csütörtökön pedig mindenki a munkahelyén, illetve az iskolapadban rostokol.
No de a szerdák! Az olyan (legalábbis nekem), mint egy naptárkép! (Már ha készítenek olyan naptárakat, aminek az illusztrációja egy korombeli élemedett nénje, meg a két lakli felnőtt lakótársa.) Ám vicce félretéve (nem túl messzire persze) szerdánként az otthonom békés és meghitt, majdnem olyan, mint amilyennek elképzeltem huszonegy évvel ezelőtt, amikor először megláttam a két csíkot a teszten. A gyerekeimnek ugyanis ZH-kra kell tanulnia… és ilyenkor hirtelen még az én társaságom is vonzó lesz számukra. Persze, nincsenek illúzióim, én is jártam egyetemre, és ott ébredtem rá a nagy igazságra: a frázisszintaxis bemagolásánál még a vécé vízköveinek sikálása is sokkal szórakoztatóbb feladat.
Ezzel együtt azért szívmelengető látni a gyerekeimet, ahogy elő-előszivárognak a szobájukból, hogy beszélgessenek velem egy kicsit, és ha ilyenkor, szerdánként, mesélek nekik a munkámról, vagy a cikkeimről, netán még a legfrissebb sikerem vagy elismerésem is szóbakerül, akkor nem forgatják unottan a szemüket, épp ellenkezőleg, érdeklődnek, kérdeznek, és olykor még elismerően biccentenek is a fejükkel.
Ennyi szeretet láttán pedig már a kutya féltékeny lesz, aki egyre jobban beleszokott az egyetlen kedvenc gyerek szerepébe, látva elhagyatottságomat a másik kettő által, úgyhogy ilyenkor (azaz szerdánként) ő sem pihen, hanem úton-útfélen igyekszik biztosítani engem az imádatáról.
Szóval igen, hazudik, aki azt mondja, az anyaság nem olyan, mint egy giccses naptárkép! Nézd meg az én életem, ahogy üldögélek a kanapén, és a világ folyásáról csevegek a csillagszemű gyermekeimmel, miközben a kutyám az ölembe hajtja a fejét!
Nézd csak, nézd… De kizárólag szerdánként!