Édes, drága gyermekem!
Kilőtt, mint a veszedelem, az egy hónapig tartó Foci Európa Bajnokság Németországban, aminek talán első pillantásra - hacsak nem vagy magad is focirajongó - nem biztos hogy örülsz. Hiszen ilyenkor van az, hogy a zöld csatorna menthetetlenül beszippantja az urakat, te pedig egy teljes hónapon keresztül bámulhatod a tarkójukat (vagy szerencsésebb esetben a profiljukat). De ne keseredj el, mondom, hogyan tudod ezt a helyzetet a magad javára fordítani!
(Vigyázat! Semmiképpen sem úgy, édes lelkem, hogy megpróbálod a közvetítést szellemes sziporkákkal szórakoztatóbbá tenni. Bár nekem is csak mesélték, de úgy tudom, ezzel az ember azt kockáztatja, hogy megdobálják szotyoládéval, majd mérgesen elhajtják a helyszínről.)
Tudd meg, kis galambom, hogy ennél az egy hónapnál jobb időszakot férj-, udvarló- vagy szeretőfogásra nem találnál sohasem!
A meccsek ugyanis - ezt mindig tartsd észben! - egy idő után óhatatlanul véget érnek. Hiszen nincs senki olyan fotbalista, aki szívesen szaladgál az idők végezetéig, megállás nélkül a labda után. Elunják, elfáradnak, lefütyülik őket a pályáról, és akkor nincs mese, menni kell zuhanyozni, átöltözni.
Ám azonban! Amikor befejeződött a játék, és a sok rövidgatyás levonult a pályáról, akkor bizony ott lesz körülötted, drága gyermekem, egy rakás felfokozott érzelmű férfiú, akik épp rettentő szomorúak, vagy ellenkezőleg, épp irtózatosan boldogok, attól függően ugye, hogy az ő csapatuk hogyan teljesített. Eddig a síkképernyőre szegezték a tekintetüket, még csak pislogni sem mertek, nehogy elmulasszanak valamit, ám most körbepásztáznak a térben, új ingereket keresve. Az adrenalin szintjük az egekben, a szívük csak úgy zakatol az eddigi izgalmaktól, ki vannak melegedve, fel vannak fűtve…
És, édes galambom, ennél a pontnál jössz te a képbe!
Amíg tartott a meccs, te már alaposan végiggusztálhattad a kínálatot: a szurkolás nyelvhasználata, az elfogyasztott alkohol mennyisége és minősége, a hátakra az izzadságtól rátapadt ingek Rorschach-tesztje alapján már kiválaszthattad, ki az, aki az érdeklődésedre számot tarthat, és ki az, aki felejtős, mert egy bumburnyák.
Innentől pedig már nincs is más dolgod, mint szépen átcsatornázni a meccsnézés okozta felfokozott hangulatot a magad irányába, méghozzá szempilla rebegtetéssel, bájos pislogással, kacsintgatással, a szájad diszkrét nyaldosásával és más hasonlókkal, mely metakommunikációs eszközökkel jelezheted: igénytől függően készen áll vigasztalni vagy együtt ünnepelni.
És mivel tudjuk, hogy nem csak a nők, de a legtöbb férfi szívéhez is a gyomrukon keresztül vezet az út (akihez meg nem, azzal nem érdemes foglalkoznod, bogárkám), ha biztosra akarsz menni, a kritikus pillanatban ránts elő a táskádból egy adag házi készítésű Currywurstot! Úgy ám. Ezzel is jelezheted, mennyire otthonosan mozogsz a futballjáték témájában, a Németországban rendezett eseményeket te stílszerűen Berlin ikonikus street foodjával óhajtod megünnepelni.
Hogy még sohasem csináltál Currywurstot?
Emiatt cseppet se aggódj, lelkecském, már mondom is a receptet, te pedig ráérsz megköszönni, amikor szárba szökött a szerelem!
Végy egy hagymát, azt aprítsd fel, majd dinszteld meg olajon! Mehet hozzá egy-két gerezdke fokhagyma, az semminek nem árt, hidd el nekem. Hintsd meg egy csapott evőkanál kanárisárga curry porral, egy kiskanál füstölt pirospaprikával, egy csipet fahéjjal, egy csipet őrölt szegfűszeggel, adj hozzá két deci ketchupot (jó, jó, most elkezdhetsz itt nekem picsáskodni, hogy fújfúj, kecsöp, de ne felejtsük el, hogy ezt az ételt a világháború utáni élelmiszerhiány hívta életre, amikor Herta Heuwer berlini snack bar tulaj összedobta a világon először ezt az ételt a kamrában található élelmiszerekből, többek között az amerikai és brit hadsereg által ráhagyományozott ketchupből - ezért is hívta a csili és a paradicsomszósz miatt először chillup-nak a találmányát…. de persze ha szeretnéd, felőlem használhatsz paradicsom passatát is, én tuti nem haragszom meg érte), két evőkanál almaecetet, egy evőkanál cukrot, egy evőkanál Worcestershire szószt, egy kevéske mustárt, sózd, borsozd, csilizd, ha szeretnéd, forrald össze, rotyogtasd pár percig, majd turmixold össze.
Aztán! Végy pár szál minőségi virslit! Ha német, annál jobb és autentikusabb. Ezt először olajon pirítsd meg, majd vágd falatkákra, önts rá a fűszeres szószból, majd az egészet az esztétikum kedvéért hintsd meg még egy kis curry porral.
Mellé mehet sültkrumpli (rajta egy kevés majonézzel), vagy kenyér.
Jó étvágyat, jó csávózást kívánok!
(És menj Berlinbe, annyira klassz hely!)
A blogbejegyzés megjelenését a Német Turisztikai hivatal támogatta. Köszönöm nekik!
