Szeptember 13-án van a hegyi csirkék napja, akik szegénykék igazán megérdemlik, hogy éltessük őket, ugyanis összesen 21 darab van belőlük a Karib-térségben szabadon, kész-passz-slussz. Az okos kis természetbúvárok ennél az infónál már érezhetik: lesz itt még valami turpisság, hiszen a hétköznapi csirkéből cirka 35 milliárd éldegél a glóbuszon – igaz, a java részük tudtán kívül is arra vár, hogy vasárnapi rántott hús legyen belőle, netán becsinált vagy perkelt. A gyanakvásod nagyon is helyes volt, a hegyi csirke nevezetű állat ugyanis béka, minden békák legnagyobbika! Egy hegyi csirke egyenlő 40 átlagos béka, hiszen: a fejbúbjától a popójáig 20 centi hosszú, a habteste pedig 900 grammot nyom. És akár 12 évet is megélhet, ha békében hagyják. Nos igen… a baj csak az, hogy nem hagyják szegényt békében. A szárnyas nevét ugyanis nemcsak azért kapta, mert kotkodácsoló hangot ad ki – szegény feje biztos úgy volt vele: elegáns dolog idegen nyelveken is tudni, csak hát nem tájékozódott kellőképp, mielőtt beiratkozott volna a nyelvtanfolyamra. Ha alaposabban informálódott volna, akkor valószínűleg inkább a tigrisüvöltést sajátítja el, vagy a telemarketingesek szövegét biflázza be, attól mindenki hanyatt-homlok menekül. De legfőképp azért hívják hegyi csirkének, mert a húsa a csirkére emlékeztet. És innen már sejted is, kihalásközeli állapotba is részben ez sodorta: belekerült a karibi szakácskönyvekbe, és nem szerzőként. Éppen ezért ő jobb szereti, ha inkább a másik nevén szólítod: óriás árokbéka. Akkor kevésbé kell izgulnia, hogy valaki villára akarja tűzni. A populáció erős zsugorodásának egy másik oka is van: 2002-ben egy gombás járvány pusztított békakörökben, aminek következtében 100 békából 99-nek lefőtt a kávéja. Az elég gatya. Pedig olyan izgalmas állatok! A hímek nagy területvédők, egymás között birkózással döntik el, kié legyen a placc. Mintha kis szumósok esnének egymásnak az erdő talaján! A nőstények sem kutyák, legalábbis ami az utódgondozást illeti: a porontyoknak habfészket építenek, itt fejlődnek az igen termetes, 150 mm-es ebihalak (igen, tudom, még egy újabb, zavarba ejtő állatnév…), akiket (és most jön a kedvenc részem!) az anya a saját meg nem termékenyített petéivel táplál. Úgy sejtem, így minden petesejt borzasztóan csipkedi magát, hiszen ha nem sikerül magára rántania egy hímivarsejtet, garantáltan a testvérei tányérján végzi. Béka békának farkasa! Kép: MonicaMaxWest / Pixabay (Ami sajnos nem egy gigacsirkebékát ábrázol, de róla nem találtam jogtisztát, szorri!)
