Kirobbanó lelkesedéssel köszöntelek téged az oldalamon, el sem tudom mondani, mennyire örülök, hogy itt vagy! Kérsz egy kávét? Szelet sütit? Vagy nézd csak, maradt még ebédről tépett malac, bao, savanyított répa, meg curry-s mangó szósz, megkóstolod?
Gyere, ülj le, amíg megeszed, mesélek egy kicsit, jó? Arról, hogy mi is ez itt pontosan, és miért született meg a fialaborcsa.hu.
Szóval az úgy volt, hogy igazándiból teljesen véletlenül lettem először blogger. Világéletemben nagyon szerettem beszélgetni, történeteket mesélni, viccesen előadni a hétköznapjaim csetléseit, botlásait. Úgyhogy elkezdtem először csak a privát Facebook oldalamon a barátaimat, ismerőseimet szórakoztatni a sztorijaimmal (például hogy hogyan csapja szét az embernek az egész délutánját az, hogy nekiáll só-liszt-gyurmázni a gyerekeivel, aminek a 4 órából a közös gyurmázás nettó 3 és fél percet tölt ki). Ekkor tette fel nekem a nyilvánvaló kérdést egy barátom:
„Borcsa, miért nem blogot írsz?”
Tényleg, miért is nem…? - tűnődtem el, aztán amikor rám szakadt két szabad óra (ritka kincs!), életre hívtam az Egy cirkuszigazgató hétköznapjai című blogot (avagy: hogyan őrizzük meg a fejünket a gyereknevelés oroszlánszájában).
És attól a pillanattól fogva elkapott a gépszíj, nem volt megállás. Rengeteget adott nekem ez az éveken át írt blog. Nem csak egy csodás közösséget, ami az egyre bővülő körű olvasóimból állt, a megörökített emlékeket (amiket egyébként idővel biztosan elfelejtettem volna), de a szerelem szakmámat is. Az online naplóírás során ébredtem rá, milyen sokat jelent számomra az írás, mennyire felvillanyoz az, ha szövegekkel foglalkozhatok. Hogy milyen örömömet lelem egy-egy szó ízlelgetésében, egy poén farigcsálásában vagy egy karakter megalkotásában.
Bloggerből aztán újságíró lettem, majd a WMN főszerkesztője.
De a bőrömből nem bújhatok ki.
Szerettem volna létrehozni egy olyan oldalt, ahol továbbra is mesélhetek magamról, az azóta megszületett könyveimről, és ahol tovább szervezhetem veled is a találkozásokat, amik kiemelten fontosak nekem. Hiszen továbbra is nagyon szeretek beszélgetni.
Ezen kívül lehetőséget szeretnék adni arra, hogy könnyebben hozzá juthass te is dedikált könyvekhez. Ha a regényeimet közvetlenül tőlem vásárolod, azzal nem csak nekem segítesz, de te is egy személyesebb kötet gazdája lehetsz.
Röviden (amennyire telt tőlem) így tudnám összefoglalni a weboldalam születésének történetét.
Látom, közben végeztél az utolsó falattal. Hogy ízlett? Kérsz még?
