Hamburg Németország egyik legzöldebb városa, egészen elképesztő mennyiségű park, kert, erdő tarkítja.
A zöld megannyi árnyalata az esős időjárásnak is köszönhetően barokkos bujasággal tobzódik, plusz külön öröm, hogy sok helyen meghagyták a vadvirágokat tarkállani.
2018-as statisztikák szerint Hamburgban egy főre 33,68 négyzetméter erdő, 12,54 nm park, 27,8 nm természetvédelmi terület, 4,11 nm gyep és 9,11 nm virágos kert jut. Azért ennyivel már el lehet éldegélni. (Ugyanez itthon: Budapesten átlagosan 33 négyzetméter erdőterület - amelyből 25 négyzetméter rekreációs célú parkerdő - továbbá 6 négyzetméter közpark, közkert jut egy lakosra, cél, hogy 2030-ra a 6 nm 7-re növekedjék. Az elosztásuk azonban rendkívül egyenlőtlen, a 6., 7. kerületieknek egy négyzetméter sem jut fejenként.)
De nem csak látványra zöld a német város. A közösségi biciklizés élménye az úri luxus kategória - szerintem. A városnak 280 kilométernyi bicikliútja (Veloroute) van, a cél pedig, hogy 2030-ra az össz forgalomnak csak 20%-a legyen autós, a maradék 80-at a gyalogos-, a biciklis- és a tömegközlekedés fedje le, így csökkentve drasztikusan a CO2 kibocsátást. Meg amúgy is, mennyivel jobb egy csendesebb, nem benzingőzös városban élni, mozogni, nem?
(Ugyanez a magyar fővárosban: 187 km kijelölt kerékpáros útvonal, ebből 43 km kis forgalmú úttesten kijelölt útvonal, 8 km kerékpársáv, 49 km osztott gyalog- és kerékpárút, 23 km osztatlan gyalog- és kerékpárút - és csak 64 km önálló kerékpárút.)
A hamburgi 7-sebességes városi kerékpár bérlése fél órára ingyenes (a Bubin 3 sebesség van, súlyban nincs nagy különbség, az első fél óra ingyenes, utána 40 forint percenként), 24 órára pedig 9 Euró, ami nem kevés, cserébe viszont a bringautak fejedelmiek. Nincs kátyú, az út kényelmesen széles, világosan kijelölt. A bringások sehol nincsenek sem a gyalogosok közé, sem az autósok alá-mellé terelve. A kereszteződéseknél bringásnak, gyalogosnak is jut hely bőségesen, nem kell idegesen senkit kerülgetni, és az úttesten futó bringautakon sem kockáztatja az ember a testi épségét. Nem csak azért, mert itt is tisztességesen el lehet egymás mellett férni, a bringás utak nem utólag, “jó lesz az úgy” módszerrel lettek kialakítva, kultúráltan és egyértelmű jelzésekkel vannak elválasztva a két- és négykerekűek, hanem mert figyelmesek az autósok is. Otthon, míg be- és visszatekerek Óbuda és az iroda között, hiába igyekszem előzékeny és szabálytisztelő lenni, szinte nincs nap, hogy abban az egy órában ne keverednék veszélybe és/vagy konfliktusba. Hamburgban tegnap egy teljes napot végigcangáztunk keresztbe-kasul a városon. Ha autó jött mögöttünk, és nem volt alkalma előzni, akkor nagy helyet hagyva követett lassan, nem dudált és nem szorított le. Bár a környezet ismeretlen, nem rutinból mentünk, így nyilván egy csomót bénáztunk, de senki nem tette belénk az ideget, vagy türelmetlenkedett emiatt. Tényleg ez a legjobb módja a város felfedezésének, csak ajánlani tudom.
