Tombol a barackszezon, a kipirult orcájú gyümölcsöknek nehéz ellenállni. Szerencsére nem is kell, én például most két kilót vettem a nénitől a piacon 1800-ért. (Nagyon szeretek piacon vásárolni, mert akkor mindig kiderül, hogy aranyoska vagyok, édesem, meg drágaság, tízezer felett pedig olykor kincsem is. Az én koromban már minden elismerésnek örülni kell, ha fizetsz érte, akkor is.)
Igen ám, de a valóban mézédes, tetszetős barack olyan pihepuha volt, hogy mire hazaértem, a legnagyobb elővigyázatosság mellett is plötty lett a java részéből.
Úgyhogy mielőtt a nénit gondolatban felnégyeltem volna, inkább a barackokat hajigáltam bele egy lábosba.
Sosem tanultam rendesen lekvárt főzni, távol áll tőlem, hogy a mártír asszonyként napokig izzadjak a kondérok felett, héjat lehúzzak, meg eltegyek 50 kilót, hogy aztán télen büszkén villogjak a kamrában tüchtigen eltett, textilkalappal ellátott dzsemekkel.
Nálam a lekvározás spontán jön, ilyen piacon való impulzusvásárlások eredményeként.
Csak összerottyantom a kimagozott gyümölcsöt, annyi cukrot hozzákeverve kóstolás alapján, amire bevethetem a kulináris Jolly Jokert, az „ízlés szerint” nevezetűt, aztán ha kellő sűrűségűnek ítélem, egy részét elteszem befőttes üvegbe (igen, fertőtlenítem és fejre állítom, oszt slussz), a másikat meg azon melegében rákanalazom a frissen mellé sütött császármorzsa vagy Dutch baby mellé.
Most az utóbbi történt, szeretem ezt a holland palacsintaszerűséget, mert nem kell a platni mellett sokáig állni, mégis szinte olyan, mintha. Főleg csukott szemmel, és hát én mindig úgy eszek, mert úgy jobban érezni az ízeket.
És nem is hízlal annyira, ha nem látod.
Egy mély edényben összeturmixoltam 2 deci tejet és 2 deci tejszínt, 4 tojást és 160 gramm lisztet, meg egy csipet sót, aztán azt beleöntöttem a jénaiba, amibe előtte a sütőben beleolvasztottam 40 gramm vajat.
Irtó vicces, ahogy az egész megduzzad, a széle felkúszik, önálló életet kezd a 200 fokban, hogy aztán alázatosan összeomoljon, amikor kiszeded.
De addigra már te szemtanúja lehettél ennek az ambíciózus, égbe törő puccs kísérletnek, aminél vidámabbat ma speciel nem tudok elképzelni.
