Ha olyan fogalmakra gondolok, mint boldogság, vagy az élet értelme, akkor az én fejembe mindig egy nagy tál gőzölgő tészta képe úszik be. Imádom az egyszerű olasz tésztákat!
És bizony előfordul - mint ahogy az alábbi spaghetti all’assassina esetében is történt - hogy ott ülök egy púposra pakolt tányérral szemben, és arra gondolok, hogy ha én ezt most mind bekebelezem, akkor bizony soha a büdös életben nem leszek már sovány. És a következő gondolatom, de tényleg, úgy, hogy az előző még ki sem hűlt: ki nem szarik rá? Aztán már lapátolom is a számba a paradicsomszószban főtt spagettiszálakat, de úgy, hogy még a szememet is lecsukom, hogy minél intenzívebben tudjak az ízekre koncentrálni. Még dorombolnék is, ha nem félnék, hogy a végén félrenyelem a falatot, aztán ott fulladok meg, és akkor hogy szedek magamnak repetát, hát sehogy.
A gyilkosok spagettije Bari városából származik, ahol a 2013-ban még akadémiát is alapítottak a tiszteletére Accademia dell’Assassina néven. Szóval ha belefutsz az intézménybe, nem kell beszarni, nem bérgyilkosképzőre bukkantál, hanem a spaghetti all’assassina lelkes rajongóiba, akik rendszeresen szerveznek kóstolókat és osztanak meg egymással recepteket.
Fun fact: a Accademia dell’Assassina ajtaja csak férfiak előtt áll nyitva, úgyhogy erre válaszul megalakult a kizárólag nőket tömörítő ellenkurzus is.
És hogy miért hívják gyilkosok spagettijének?
Az egyik elmélet szerint azért, mert a csilitől és a fokhagymától olyan fűszeres, hogy az már életveszélyes. Mások szerint viszont a név eredete az elkészítési módból származik, ennek az ételnek az esetében ugyanis nem kifőzi az ember a tésztát, hanem szabályosan legyilkolja. Mielőtt nekiállsz a főzésnek, jobb, ha a lépcsőházban hagysz mindent, amit valaha a tésztakészítésről tanultál. Azt sem tagadom, hogy a folyamatok elején nagyon úgy fest a dolog, mint egy gigászi konyhai baleset, amivel nem fogsz senkinek dicsekedni. De hidd el, a végére kisimulnak a dolgok.
Ami viszont elengedhetetlen hozzá: egy olyan széles serpenyő, amiben elfér a spagettitészta hosszában. A tésztát ugyanis nem törjük el, hacsak nem akarod, hogy Pietro Lonigro (aki azzal büszkélkedik, hogy ő ennek az ételnek a szülőatyja) megjelenjen nálad, és ténylegesen legyilkoljon e gasztrobűnért. A spaghetti all’assassina hívők szerint nem is szabad másban főzni, csak a Bari óvárosában vásárolt fekete vaslábosban, amit ráadásul úgy kell kezelni, mint egy wokot, azaz: szigorúan tilos elmosni, használat után csak kitörlöd egy újságpapírral és kész… de szerintem lehetünk megengedőek magunkkal, ha van egy jó tapadásmentes serpenyőd, már izzíthatod is a sparhertet.
A spaghetti all’assassina eredetét illetően két történet forog közszájon:
az egyik egy feledékeny szakácsról szól, aki véletlenül égette le a tésztát a lábosban. Ez a kevésbé hihető, hiszen már az elkészítési mód feltételezi a szándékosságot:
úgy kell megfőzni, mint a rizottót, a folyadékot fokozatosan adod a tésztához, mindig annyit, amennyi felvesz.
A másik szerint az Al Sorso Preferito étterem tulajdonosai találtak rá merő véletlenségből egy kézzel lefirkantott receptre még a hatvanas években, amit aztán muszáj volt kipróbálni, ez volt a spagetti all’assassina, melyet ha jól készítenek el, akkor egyszerre égetett, ropogós és fűszeres.
Ahhoz képest, hogy mennyire pofonegyszerű étel, sok verziója létezik, van, aki koktélparadicsommal, és van, aki passata-val operál. Én ezeket mind felrúgtam (azóta nem győzök a hátam mögé nézni, nem akar-e lesből letámadni egy Bariból küldött bérgyilkos): vettem egy kiló paradicsomot a piacon, aprítógépben ledaráltam, majd egy lábosban felforraltam kis sóval és cukorral. De használhatsz sima paradicsompürét vagy passata-t is, ez esetben másfél bögre paradicsomszószt keverj össze három bögre vízzel, sóval, egy kevés cukorral, borssal, majd forrald fel egy lábosban. Ez gyöngyözzön szépen a platnin, amíg a serpenyőben süldögél a tészta, és mindig csak annyit önts rá belőle, hogy ne főjjön, inkább süljön a történet.
A serpenyőben olajon piríts meg fokhagymát és csilit - nem írok mennyiséget, mert itt aztán tényleg az ízlésedre van bízva, én hat gerezd alatt neki sem kezdek, csiliből meg pelyhet használtam, mert az volt otthon, méghozzá másfél evőkanálnyit. Sózd, borsozd, majd egy perc pirulgatás után tedd bele a 400 gramm spagettit úgy, ahogy van, szárazon, majd öntsd nyakon két merőkanálnyi szósszal.
Hagyd pár percig, hadd gondolkodjon azon, valóban teljesen megőrültél-e, majd egy spatulával nyúlj alá és forgasd meg, hogy a másik fele is piruljon.
Kicsit szedd szét, nehogy összetapadjon az egész miskulancia, majd önts rá még két merőkanál szószt. Így sütögesd, főzögesd, locsolgasd, forgatgasd amíg el nem készült.
Aztán ülj neki, és szórd meg gavallérosan parmezánnal! Én legalábbis így tettem, ugyanis ha olyan fogalmakra gondolok, mint boldogság, vagy az élet értelme, akkor az én fejembe mindig valamilyen sajt képe úszik be.
Jó étvágyat!
