Baden-Baden, melyet a 19. században Európa nyári fővárosának is hívták, olyan, mintha csak egy Teszvesz-város könyvben lapozgatnál: gyönyörűen zöldellő, szökőkutakkal és rózsalugasokkal tarkított parkok között mesebeli házikók.
A fürdőváros szemmel láthatóan a milliomosok rezervátuma, itt aztán garantáltan csórónak érezheted magad, vagy! Nézheted a természetbúvár szemével is: vannak, akik így is tudnak élni, ilyen kényelmes, gondtalan gazdagságban.
Mindig is a híresek és tehetősek kedvelt nyári lakhelye volt, járt már itt az Obama házaspár, Clintonék, George Clooney, Rod Stewart, de David és Victoria Beckham is itt intézi az éves orvosi vizsgálatait, méghozzá az elegáns, 150 éves Brenners Park Hotelben, ahol egy éjszaka 700-1000 euró körül mozog.
Viktória királynő, Victor Hugo, Mark Twain, Thackeray, Alexandre Dumas, Balzac, Mary Shelley és Marlene Dietrich is itt töltődött, Ivan Szergejevics Turgenyev pedig ekként noszogatja Gustave Flaubert-t:
„Igazán jöjjön Baden-Badenbe. Itt vannak a legkáprázatosabb fák, amiket valaha láttam. Csodákat tesznek a szemmel és a lélekkel.”
Az orosz költő, Vaszilij Andrejevics Zsukovszkij (aki Goethe-t, Schiller-t és a Grimm testvéreket is átültette oroszra) itt töltötte utolsó éveit, szerinte Baden-Baden
„egy Isten által megjelölt hely, ahol egyáltalán nincs ellentmondás a természet és a civilizáció között, és ahol az év bármely szakában egy kis földi paradicsom lakozik”.
Nem állítom, hogy mindez túlzás lenne, úgyhogy egyáltalán nem csoda, hogy az orosz értelmiség is rajongotta városkáért. Sok időt töltött itt Csehov, és Gogol is, utóbbi szerint mindenki azért jön Baden-Badenbe, hogy mulasson. Ami Dosztojekvszkijt illeti, semmi sem állhatott volna közelebb a valósághoz, rengeteget járt a badeni kaszinóba, ahol nem csak a pénzét játszotta el, hanem a jegygyűrűjét, az öltönyét és a felesége ruháját is. De nem veszett kárba a sok elmulatott pénz (biztos a nejét is ezzel nyugtatta, „mindez nem volt más, mint terepmunka, drágám, mit számít az az egy gönc cserébe a helyért a Parnasszuson”), hiszen ennek köszönhetően írhatta meg A játékos című regényét. Nemcsak ő bukott nagyokat Baden-Badenben, a szerencsejátékokon Tolsztoj is komoly pénzeket veszített… aztán kölcsönkért még egy kis lóvét, azt is elveszítette… úgyhogy a végén jól megsértődött, hazament és többet nem ment Baden-Badenbe.
A város egyébként a sok szerencsejátékfüggőnek köszönhetően is tudott olyan szépen növögetni, a kaszinókat ugyanis jelentősen megtaksálták, a Badfond-ot (azaz fürdő alapot) pedig fürdő- és városfejlesztésre költötték.
Merthogy Baden-Badenben nem csak a rulettgolyó pörög, de feltörő termálvizek is bugyognak rendületlenül, ennek köszönhetően alapították meg a fürdővárost 2000 éve a rómaiak.
Az egyik legkiválóbb fürdő, a Friedrichsbad, amelyet szerényen a Jóllét templomának is neveznek, még mindig az őáltaluk létrehozott 17 lépcsős fürdőzési hagyományt alkalmazza. Itt két napot kivéve csak pucéran lehet batholni, 35 euróért cserébe megmerítkezhetsz az egyik leggyönyörűbb fürdőben, abban a városban, ami 2021 óta rajta van az UNESCO World Heritage listáján, mint Európa egyik legfontosabb gyógyfürdő városa.
Baden-Baden (amit csak 1931 óta hívnak így, előtte Baden in Baden volt, azaz: Baden városa Baden régióban) a Fekete-erdő ölelésében fekszik, úgyhogy vétek kihagyni a 668 méter magas Merkúr hegyet, ahová reggel 10 és este 10 között sikló viszi fel a káprázatos kilátásra és egy kis kirándulásra vágyó nagyérdeműt. Érdemes beruházni a páreurós jegyre, és a funikulárral megtenni az utat fölfelé, onnan aztán egy csomó út vezet erre-arra, keresztül az erdőn vissza a városba, tovább nézegetni a szépek és gazdagok gondtalan életét.
(Utazásomat a Német Turisztikai Hivatal támogatta, amit ezúton is köszönök!)
