Krisztin elkeseredetten tépte fel a hűtőajtót. „Mindjárt itt vannak a vendégek, és én megint kifutottam az időből!!!”
- idegeskedett, majd kapkodva a polcok mélyére túrt, hátha talál valamit, amiből összedobhat egy kis édességet. Végül előkotort egy tégely mascarponét, pár szem epret, egy marék áfonyát, meg másfél bögrényi vaniliás pudingporral besűrített, reszelt, főtt almát, ami már nem fért bele a pitébe. A tejszínes krémet kikeverte porcukorral és egy fél citrom levével, majd mindent négy részre osztott, és tessék-lássék rétegezve a poharakba kanalazta. Hogy jobban fessen a dolog, a tetejébe szúrt pár rolettit, amit a kamra legfelső polcán dugott el a gyerekei elől.
„Többre egyszerűen most nem telik. A rohadt életbe, hogy soha semmire nincsen időm!”
Az utolsó mondat visszatérő motívum volt Krisztin életében. Folyamatosan azt érezte, hogy a nap 24 órája szinte semmire nem elég, folyamatosan loholásra kényszerül, és ezzel együtt mégis állandóan elkésik mindenhonnan. Reggel, ha csak öt perccel tovább kortyolgatta a kávéját, már megcsúszott az egész napos feszített ütemterve. A munkahelyén miközben egy feladatot elvégzett (és azt is gyakran kapkodva), már jött négy másik email a postafiókjába, amelyek újabb halaszthatatlan teendőket róttak rá. Persze, hogy későn végzett (pedig még az ebédjét is a laptop előtt termelte be, szinte meg sem rágva a falatot), úgyhogy rohanva ért csak oda a gyerekekért, akik meg neheztelve várták, amiért mindig ők maradnak utolsónak. Onnan a boltba nyargaltak, aztán haza egy gyors vacsorát főzni, az anyját is fel kellett hívnia közben, meg leszervezni a nővére orvosi vizsgálatát, amit a kapcsolatai miatt egyedül ő tudott hatékonyan elintézni. Este, miután ágyba nyomta a kölköket, ülhetett le tanulni, bejelentkezett ugyanis egy tanfolyamra, amitől azt remélte, ha elvégzi, az majd jelentősen javít az életminőségén. Egyelőre azonban csak rontott rajta. Nem is keveset.
Szegény Krisztin úgy kapkodott egy-egy szabad fél óra után, mint egy fuldokló.
-Hétvégén elmegyünk a csajokkal bruncholni, nincs kedved jönni? - hívta fel a barátnője.
-Nem lehet! Értsd meg, nincs időm! Takarítanom kell és vasalni! - csapta le a telefont dühösen, amiért másoknak, úgy tűnik, van élete.
-Az ülő életmód hosszú távon nagyon káros - figyelmeztette a háziorvosa az éves egészségügyi vizsgálatait követően. - Fontos lenne, hogy elkezdjen mozogni, Krisztin.
-És mégis mikor, megmondaná?! Ilyenekre egyszerűen nincs időm! - háborgott Krisztin, majd hazaérve dühös Facebook bejegyzést írt a társadalmon élősködő, a becsületes munkásember adóforintjaiból síelni és vitorlázni járó orvosokról.
„Nincs időm, nincs időm!”
- panaszkodott Krisztin ébrenléte minden órájában. Úgy érezte, már csak valami csodában reménykedhet, különben tényleg felzabálja az életét az örökös időhiány. Egyik nap aztán úgy tűnt, a Fátum mégiscsak dob számára egy lehetőséget.
-Ma tízmilliószoros nap van! - jelentette be csillogó szemekkel a munkatársa, aki rögtön el is magyarázta, az ilyen ritka teremtő napokon a pozitív gondolatok ereje visszaszáll az emberre, akinek nincs is más dolga, mint kijelentő mód jelen időben feljegyezni azokat a dolgokat, amiket szeretné, ha megvalósulnának.
Krisztinnek több se kellett.
„Sok időm van. Nem kell állandóan loholnom” - jegyezte fel Krisztin, majd a biztonság kedvéért (hogy végképp ne adjon lehetőséget a sorsnak a félreértésre) még odabiggyesztette:
„IGAZÁN ráérek.”
Aztán várta, hogy megvalósuljon a teremtő nap mágiája… ám úgy tűnt, hiába. Továbbra is úgy sokasodtak a teendői, mintha egyenesen gúnyt akartak volna űzni belőle. Az emailek csak jöttek és jöttek és jöttek, olyan mennyiségben, hogy sajnos elsiklott a figyelme amellett, amit a NAVtól kapott.
Hiba volt.
Végül a hatóság emberei jöttek el érte pár héttel később. Amikor a rendőrkapitányságra kísérték, a kihallgatás során kiderült, a könyvelője (aki persze idő közben felszívódott) évek óta hamis bevallásokat készít a nevében. Krisztin azonban nem úszta meg a dolgot egy súlyosabb pénzbüntetéssel. A rendőrség folyosóján üldögélve valaki felismerte, majd többen eskü mellett vallották, a múlt hónapban történt bankrablást, mely az egész városkát megrázta, csakis Krisztin követhette el, senki más. Az ügyét nem igazán segítette, hogy a pénzt végül megtalálták a nyaralója kertjében elásva… mindössze öt méterre három oszlásnak indult holttesttől. Később még két gyilkosságot a nyakába varrtak (több megbízható szemtanú is állította, őt látták a sikátorban kést rántani, illetve a szálloda tetőteraszán a híres színésznővel vitatkozni, aki később a mélybe zuhant, neki pedig a kérdéses időpontokra semmi alibije nem volt).
Ezen kívül egy bolti tolvajlás miatt ítélték még el (meg is mutatták neki a kamerafelvételeket, így láthatta, az elkövető valóban kísértetiesen hasonlít rá), illetve a bíróság elé került két rendbeli házasság szédelgésért, tiltott szerencsejáték szervezéséért, orgazdaságért, két tucat be nem fizetett parkoló büntetésekért olyan városokban, ahol soha nem járt, üzletszerű kéjelgésért, közokirat hamisításért, kábítószer birtoklásáért és garázdaságért is.
Amikor egy az egyben Krisztinre passzoló személyleírást adott egymástól függetlenül egy hatvanhét fős társasház minden lakója, azt állítva, hogy közös képviselőként ő csalt ki belőlük 92 és fél millió forintot, az ügyvédje már csak unottan legyintett. Az addig felgyűlt ténylegesen letöltendő, háromszoros emberöltőnyi büntetés mellett az ezért kapott 5 év már tulajdonképpen nem osztott, és nem is szorzott.
