Ma van a napmedve (avagy unalmasabb nevén: a maláj medve) napja. Ő az egyik legaranyosabb medve a világon, és az egyetlen ismert trópusi medvefaj. Nem túl daliás, ám a maximum másfél méteres magassága őt nem zsenírozza. Nem kezd frusztrált akarnokként viselkedni, épp ellenkezőleg! Ő a leglazább csóka a családból. Míg egy jegesmedvével simán le lehet forgatni egy horrort (tervben is van!), Leonardo di Caprio testrészeit pedig egy grizzly anya rendezi át, addig a napmedve legfeljebb a kissé bamba, ám roppant cuki nézésével tudna neked halálos dózis diabéteszt kimérni. Visszafogott termetének köszönhetően a napmedve boldogan ellambadázik a fák koronájában, ahol majomügyességgel közlekedik. Nappal egy sebtében összetákolt fészekben héderel, és csak éjjel indul bendőbélelő után. Igaza van, a hűtőben mindig van világítás. Amit az isten a magasságából megspórolt, azt a nyelvébe osztotta vissza, aminek a kilógó része akár 25 centis is lehet. Bár az igazolványképén nem fest túl előnyösen, ahogy e rózsaszín szalag kipöndörödik a pofácskájából, a táplálkozásában igen jól jön. A gyümölcsökön, gyíkokon, rovarokon felül a kedvenc étele ugyanis a méz, amit a nehezebben elérhető helyekről is vígan kinyalogat. (Apropó, ismeritek a viccet? A napmedve nagypapát megkérdezik az unokái, mi a hosszú, boldog házasság titka? „Csak nagyon szeretni kell az asszonyt” – feleli, majd megnyalja a szemöldökét.) A napmedvék annyira rajongják a mézet, hogy emiatt mézmedve néven is ismertek. Mondjuk ezzel az erővel engem lehetne Túróscsusza Borisnak, netán Liba Rilette Borcsának, esetleg Mont d’Orbálának is hívni. A napmedve nevet azonban a mellkasán található foltról kapta, ami bár minden egyednél más és más, egyesek szerint a felkelő, vagy a lenyugvó napra hasonlít. Mondjuk én egyszer láttam egy Nagy-Magyarország foltos medvét, de lehet, csak nem volt rajtam a szemüvegem. Ha meg akarja félemlíteni az ellenségeit, akkor két lábra állva a napfoltját mutogatja, így az tulajdonképpen egy jakuza tetoválással egyenértékű. Kép: Alex Gisby/Unsplash
