Augusztus 20-án van, aki a kenyeret ünnepli, más az ország születésnapját, akad, aki a hawaii pizzát, pedig! Pedig!!! Akkor van a SZÚNYOGOK világnapja is… (Drámai aláfestő zenét képzelj most ide.) A legveszélyesebb sorozatgyilkos A Szúnyogok Világnapját egy brit orvos, bizonyos Sir Donald Ross tiszteletére tartjuk, ő volt ugyanis az az elme (meg a hozzá tartozó testrészek), aki 1897. augusztus 20-án felfedezett egy parazitát egy nőstény maláriaszúnyog gyomrában, és így rájött: a betegséget bizony ők terjesztik (tudom, már a nevéből is következtethetett volna rá…) A 19. században a világ lakosságának fele ki volt téve a maláriaszúnyog okozta veszélyeknek, aki pedig elkapta a kórt, azok közül minden tizedik tutira ledta a szerelést. De a WHO szerint ma is évente 400.000-en halnak meg maláriában, javarészt öt éven aluli gyerekek. És akkor még nem beszéltünk az egyéb halálos kórokról - ilyen például a Zika vagy a sárgaláz - amiket a szúnyogok terjesztenek, akik így a világ legveszélyesebb állatai, egyes becslések szerint évente háromnegyed-1 millió közé tehető az áldozataik száma. Összehasonlításképp: a kígyók 100.000 embert, a (veszett) kutyák 30.000-et, a cápák mindössze tizet nyírnak ki közülünk. A szúnyogok után azonban tudod, ki áll a dobogó második helyén? Hát az ember, úgy bizony. Nem hiába mondják, hogy ember embernek farkasa (bár ezen a farkasok joggal felháborodhatnának, ők évente 1-2 embert ölnek csak meg): mi egymásból 400.000-et pusztítunk el évente (és ezek csak a gyilkosságok, a háborús mészárlások nem tartoznak bele). Koloratúr rettegés No de a maláriaszúnyog csak egyike annak a cirka 3000 fajtának, amik szúnyog néven röpködnek… méghozzá másodpercenként 800-at verdesve a szárnyukkal, kiadva azt a jellegzetes hangot, ami abban a pillanatban kiveri az álmot a szegény nyaraló szeméből, hogy leoltotta a villanyt. Amúgy a nőstények szárnyának üzemzaja magasabb, azaz ők koloratúr szopránban repdesnek, ezzel is magukhoz vonzva a szúnyog urakat, akik viszont hang alapján - mint egy autómániás fiatalember - képesek állapítani a szúnyog típusát, és tudják: érdemes-e kicsinosítani magukat vagy sem. Légy szúnyog-családbarát! A te véredre azonban csak a hölgyek tartanak igényt, nekik pedig az utódok létrehozásához van szüksége a fehérjédre, úgyhogy legyél szépen szúnyog-családbarát, és ne fukarkodj magaddal! A várandós szúnyogasszonyok a petéiket vízbe teszik, ám nincs nagy mennyiségre szükségük, akár egy petpalack kupaknyi folyadékban képesek családot alapítani (kivéve a szúnyog gólyatáborokban, ahol értelemszerűen erre nincs lehetőségük.) A legfontosabb kérdés: lehet-e szúnyoggal ölni? Egy szúnyog körülbelül 2 milligrammot nyom, és bár egy étkezés során akár a saját testömegét is kiszívja belőled, azért az még mindig nem túl sok. (Bár amikor szétplaccsantasz egyet a frissen meszelt falon, akkor meglepően terjedelmes vérfolt maradhat utána. Állítólag. Mondom, apu, ÁLLÍTÓLAG!!! Csill, a nyaralóban semmi durvaság nem történt!) Ahhoz tehát, hogy olyan szárazra szívjanak, hogy belepusztulsz a vérveszteségbe, szúnyogtól függően fél-két millió csípésre lenne szükség. Ez az oka annak, hogy a bérgyilkosok nem ezzel a módszerrel szoktak eltenni valakit láb alól: macerás, és veszettül hangos. Illetve kissé időigényes is: egy kísérlet során, ahol a kutatók kitették magukat a szúnyogok korlátlan csípéseinek, és arra jutottak: percenként 9000 szúnyogcsípést kellett elszenvedniük. Ami azt jelenti, hogy a moszkítókkal gyilkoló gazfickónak két-három órát kellene az áldozata mellett üldögéni, amíg a szegény szúnyoglányok elvégzik a piszkos munkát. Fuss el! Azonban van egy remek módszer a szúnyogok elleni harcban: sétálj el tőlük minél messzebbre! A 2,4 kilométer per órás röpülési sebességükkel nem fognak utolérni. Akik 200 millió év után is éhesek maradtak Kutatók szerint a szúnyogok a Jura korban jelentek meg a földön (talán emlékszel a Jurassic Park első részének híres-hírhedt fosszíliájára, ami aztán oly sok fennforgást okozott), tehát cirka 145-200 millió éve vadásszák áldozataikat e rovarok. Ne igyál, ne sportolj, ne szexelj! A szúnyogok válogatósak, nem mindenkit csípnek egyforma mértékben. (Viszont akár 50 méterről megérzik az áldozatukat.) A testünk hőmérséklete, az izzadságunkban található tejsav, és a légzés közben kibocsátott szén-dioxid kombinációja vonzza őket. És hogy miért nem egyenlő mértékben csapnak le ránk? A tábortűz füstje a szépekre száll, a szúnyokok pedig arra, aki több széndioxidot lehel ki, azaz a sportolók, a várandósok, az alkoholt fogyasztók, az izgő-mozgók. Emellett a DNS-edben is lehet valami, ha szúnyogmágnes vagy, legalábbis ez derül ki egy kísérletből, ahol egypetéjű és kétpetéjű ikreket vetettek szúnyogok közé. Viszont! Teliholdas éjszakákon állítólag 500 százalékkal aktívabban a szúnyogok (Drakula likes it.) Kép: National Institute of Allergy and Infectious Diseases / Unsplash
