Szeptember 4-én egy igazi uralkodót ünneplünk: a diófélék királyát, a makadámot, ami már csak azzal is kiérdemelte a koronát, hogy 1. bazi drága (1 kiló 14 ezró körül mozog), 2. irgalmatlan nehéz megpucolni, mert olyan kemény a héja, mint egyes férfiak koponyája, 3. 80 százaléka zsír… igaz, ez a jóféle, amitől örökké fogsz élni. (Hallom, hallom… most valahol egy malacka panaszosan felsírt a diszkriminációért.) Ödönke Ausztráliában már 60 millió éve is ismerték a makadámdiót – igaz, anno nem így hívták, hanem ilyesmi neveken futott, hogy: kindal-kindal, boombera, gumburra jindilli, bauple, queenslandi dió. Aztán jött John Macadam skót–ausztrál kémikus az 1850-es években, aki ezt a diófélét addig-addig kutatgatta, hogy végül róla nevezték el. Na most gondolj bele, hogy a Tanítónéni nagyon sokat foglalkozik a gyerekeddel, majd egyik nap kijelenti: akkor ez a purdé mostantól Ödönke lesz. Ősi aborigin technológia Ha még nem kóstoltad, akkor uzsgyi, add el a nagyi ezüst étkészletét, és vegyél rajta makadámot! Elképesztően finom, krémes, vajas, roppanós, amellett látványra is igen gusztusos a gömb teste. Mivel tényleg oltári keserves felnyitni, a legtöbb állat nem is tud hozzáférni. Kivéve a nagy jácintarapapagáj, ami a csőrével seperc alatt leszámol a kihívással. Ha te kapnál a hawaii rokonoktól egy nagy szállítmány héjas makadámot (igen, ennyire szárnyaló a fantáziám!), akkor mondom a trükköt, amivel megküzdhetsz a természet gyémántjaival anélkül, hogy az ujjacskádat laposra ütnéd a kalapáccsal, vagy egy rosszul kiszámított püföléssel kilőnéd az űrbe a kemény golyóbisokat! Figyelj, eredeti ősi bennszülött ausztrál módszer következik! Végy egy úszómedencében is használatos üreges habcsövet (másoknak: szivacsrúd, habcső, vízinudli), abból vágjál le egy háromujjnyi karikát, a közepére helyezd a diódat, és kalapáccsal üss egyet rá. A kutyának viszont, akármilyen szépen kunyerál, semmiképp se adj belőle egy falatot sem, mert könnyen lehet, hogy leadja tőle a szerelést, de az a minimum, hogy beszédül és odahány. Aki makadámgazda akar lenni A makadámdióban az a jó, hogy nem kell érte felmászni a fára, mert amikor megérett, akkor szépen lepotyog. Ezért egy csomó gazdaságban még mindig kézzel szüretelik, bár elterjedőben van az olyan betakarító gép is, amelynek a kialakításához a golfgolyó-szedő kocsikból merítettek ihletet. Ha otthon szeretnél makadámfát ültetni a gyors meggazdagodás reményében, ezúton figyelmeztetnélek: légy türelmes! Jó tíz évébe is beletelik a fának, hogy termőképes korba lépjen – utána viszont 40-60 évig ontja magából a dióbogyókat, és 100 éves koráig elél. A fajtaválasztásnál viszont legyél körültekintő: 10 féléből összesen kettő produkál ehető diót. Örök élet plusz egy nap! Elég magas a kalóriatartalma is (tíz darabkával máris 200 kcal körüli mennyiséget lehet befalatozgatni), úgyhogy csak óvatosan szabad belekezdeni egy nagy tál csemegézésébe. Már csak azért is mondom, mert a makadámozás olyan, mint a vakarózás: ha elkezded, képtelenség abbahagyni (ismerősöm mesélte). Ha túltoltad a majszot, sebaj, gondolj arra, milyen baromi egészséges lettél! Tele van ugyanis egészséges telítetlen zsírsavakkal, amiktől úgy fog verni a szíved, mint a parancsolat! Meg sok benne a rost, a fehérje, meg mindenféle dietetikuslelket melengető ásványi anyag. Ha pedig nem önmagában ennéd, akkor egy gyors recept: a hawaiiak esküsznek arra, hogy a makadám és a csokoládé frigye az égben köttetett! Kép: Unsplash
